Szombaton délelőtt hűvös, hideg, borongós idő volt, és nem is volt időm kimenni. Délre már kezdett kialakulni az idő, így megbeszéltük a lányokkal, hogy ha felébrednek, elmegyünk a közeli kertészeti árudába és körülnézünk kicsit. Zsuzsi kertészkedéshez való kesztyűt szeretett volna.
Rövid alvás után apát is rábeszéltük és elindultunk négyen. Persze szombaton délután rengetegen voltak. Nem is szeretek ilyen multiszerű helyekre menni, de előre eldöntöttem, hogy növényt nem veszek, csak az itt beszerezhető kertészkedést segítő dolgokat. Találtunk a gyerekeknek kertészkedéshez kesztyűt, kiskapát Zsuzsinak, apró metszőollót közös használatra. Zsuzsin eluralkodott a kertészkedés szenvedélye. Mindenáron vetni akar, szinte mindegy, hogy mit. Sikerült számos, a szemmagasságában elhelyezett virágmagról lebeszélnem. Végül megegyeztünk, hogy veszünk egy nagy cserepet, cserepes nevelésre is alkalmas paradicsommagot (Balkonstar) és azt fogja otthon elültetni. Azért vetetett valami egynyári virágmagot is (Illatos ternye – Lobularia maritima), de nem baj, majd elülteti és szép lesz. A magok közötti nézelődésnek hála, megláttam sütőtökmagot (Orange) és lestyánmagot, így én is vételeztem. Került még a kosárba egy dísztökmagos (Cucurbita pepo) tasak, amelyből őszre jópofa, apró színes tököcskék lesznek. Volt már ilyenünk és a gyerekek nagyon szerették. Apa is kapott kesztyűt, elemlámpát.
Így felszerelkezve értünk haza. A kettővel odébbi kertben éppen lóval szántottak, így Zsotya rohant kicsit bámészkodni, de mivel nem az ismerős Robi nevű ló volt, ezért hajlandó volt bejönni, átöltözni. Átöltözve, jól beöltözve - mert a napsütés ellenére elég hűvös volt - mind kivonultunk tevékenykedni. Először Zsuzsi telepakolta új cserepét virágfölddel, és elültetett a közepébe pár szem paradicsommagot. Ezzel túlságosan hamar kész lett, így elvetette még nekem a kerítés mellé a lestyánt is.
Apa közben készített egy kis táblát Zsuzsinak, amire felírta, hogy „Zsuzsi kertje”, Zsuzsi pedig rajzolt rá sárgarépát, salátát, gyümölcsöket. Ezt a táblát fogja kiszűrni annak a sornak az elejére, ahová Ő vetett előző nap. A tábla később kerül a helyére, most csak lefotóztam.
Én a napok óta halogatott magnólia ültetéssel akartam kezdeni, de először a leandereket, mályvákat locsoltam meg. Négy cserép, általam gyökereztetett leanderem van, amelyeknek nem valami egészséges színű a levelük, így úgy döntöttem először ezeket ültetem át nagyobb cserépbe. Ez már egy nagyon szükséges lépés volt, mert cserepük sűrűn át volt szőve gyönyörű, egészséges gyökérrel, így már semmi tápanyaguk nem volt, ezért volt haloványabb a levelük. A lányok itt is nagyon ügyesen segítettek.
Aztán végre megbeszéltük, hogy hová kerüljön a nagyvirágú liliomfánk (Magnolia x soulangiana), és együttes erővel el is ültettük. Azért halogattam az ültetést, mert ha hagyom, – nem metszem vissza – jó nagy fa lesz belőle, így nem mindegy, hogy hová kerül. Legyen helye, tudjon érvényesülni, ne nyomjon el másik növényt és őt se nyomják el. Ráadásul nem szereti a meszes talajt, amiben építési törmelék van. Hát nálunk van, bár szorgalmasan takarítom ki, ahogy tudom. Mindenesetre friss virágföldet tettem az ültetőgödörbe, hogy az indulásnál minden rendben legyen, aztán majd meglátjuk.
A szilvalevelű gyöngyvessző (Spiraea prunifolia) még mindig a jövő hétre maradt. Nem tudom hova tegyem, hogy jól érezze magát, érvényesüljön is, de mivel virágzás után már nem túl dekoratív, ne is valami központi helyen legyen. Még megálmodom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése