Gyerekek, lovak, nyulak

Szerdán a szüleimnél voltunk a lányokkal. A lányok lovagoltak, nyulaztak. Jó idő volt nagyon.

Zsuzsi segített a papának dédinél az állatok körüli teendőkben. Segített átrostálni a kukoricát, amit majd papa megdarál a frissen vett csirkéknek, hajkurászta a tyúkokat, amíg papa tisztította az ólat, ahová a malacok fognak érkezni. A hajkurászásra azért volt szükség, hogy ne menjenek be papához, ne legyenek láb alatt.

Délelőtt végre Zsófi is felült Kacér hátára. A Kacért papa a gyerekek és a maga örömére szerezte be. Már vagy tizenöt éve mindig van ló a háznál. Az elején - még amikor nagyapám is élt – hagyományos munkát végeztek a ház körül. Szántás, fuvarozás, nem bérbe, csak amire a családnak szüksége volt. Aztán Csillag, apám első lova megöregedett nagyon, el kellett adni. Ez apámat és nagyapámat is nagyon megviselte lelkileg. Apa ezért vett egy újabb lovat, a Szellőt, amelynek kiscsikója is született a nagyszüleim istállójában, a Mirza. Mindkettő elkerült a háztól, majd jött a Vándor. Már nem volt, aki rendszeresen hajtsa a lovat. Nagyapám nem bírta, apám új munkája mellett nem ért rá. A kertbe kiengedték Vándort, hogy szaladgáljon, de ez nem volt neki elég. Nem akarták tovább kínozni, így őt is eladta apa. Évekig nem volt ló, csak tehén az istállóban. Közben maghalt nagyapám, apám munkája sem lett kevesebb és az ereje sem lett több. De mivel az istálló nem istálló ló nélkül, így két éve megérkezett Kacér. Kacér egy walesi póni, a nagyobb fajtából. A gyerekek lovagolnak rajta, futkározik a kertben, ló van a háznál. És ez jó.

Szóval Zsuzsi már rendszeresen felül a Kacér hátára, és már szépen, magabiztosan viselkedik a lóval, de Zsófinak még eddig nem volt bátorsága hozzá. Tegnap megtörtént a nagy áttörés. Mentek vagy öt kört úgy, hogy papa vezette Kacért és közben fogta, tartotta Zsófit, hiszen Ő még nem tudja tartani magát rendesen. Aztán Kacér egyszer csak megunta a dolgot, de valószínűbb, hogy megcsípte, megugrasztotta valami és Zsotyát lecsúsztatta a hátáról. Apám fél kézzel a gyereket tartotta lábánál fogva fejjel lefelé, fél kézzel a lovat. Kacér soha nem szokott ilyet csinálni. Megzavarhatta valami. Semmi baj nem lett az ijedtségen kívül, hál’ Istennek. Zsotya közölte, hogy haza akar menni a mamához és nem is akar többet dédihez jönni, de végül a déli alvás után meggondolta magát és újra önfeledten rohangáltak a ház körül Zsuzsival.

Apa nyulakat is tart. Vagy egy hónaposak a kicsi nyulak. Ebből egyet, esetleg kettőt a lányoknak szánt, hogy nevelgessék, szeretgessék őket. Kapunk majd ketrecet, élelmet és nyáron lesz miről gondoskodni a lányoknak. Most megtörtént az ismerkedés. Papa néhány hét múlva szállítja hozzánk Foltost. Zsuzsi így nevezte el a kisnyulat. Élményekben, izgalmakban teli nap volt, de jó volt. Már ránk fért.