Szeder, krumpli, Zsuzsi veteményese

Ma korán reggel megérkezett édesapám a második permetezéssel. Nagyon korán jött, mert most volt ideje, és mert nem akarta, hogy szél legyen.

Miután elment, megpróbáltam elégetni a lemetszett gallyakat. Nem volt sikerem, mert csak füstölt, kínlódott. Inkább meghagytam a férjemnek. Közben elkezdtem bekapálni a szedret, de azzal sem lettem kész, mert jönnöm kellett be ebédet készíteni. Ennyi a délelőtt.

Azért még kitelepítettem a citromot és a gránátalmát a teraszra.

Délután aztán, kiválogattam két vödör krumplit ültetésre. Ahogy felébredtek a lányok, azonnal mentünk ki. A jó időnek köszönhetően, már minden szomszéd a kertben tartózkodik. Sokakkal fél évig egy szót sem váltunk, mert nem is látjuk őket, de kerti szezonban lépten-nyomon találkozunk. Most, hogy fel voltunk pakolva a két nagy vödör krumplival egyértelmű volt szándékunk, így kedves szomszédunk rögtön felajánlotta, hogy kölcsön adja sorolóját a sorok kijelöléséhez. Aki nem látott még ilyet, annak írom, hogy ez egy nagyon hasznos célszerszám, mert úgy néz ki, mint egy óriási gereblye. Három, egyenként hetven centiméterre lévő fogával pillanatok alatt sikerült férjemnek kijelölni a hat sort, ahová rakjuk a krumplit. Eredetileg centiméteres méricskélésre készültünk. Hát így, azért könnyebb volt. Megköszöntük, visszaadtuk.

Aztán következett az ültetés. Eddig minden éven édesapámmal ültettem el a krumplit. Volt ideje, meg is kellett tanulnom. Nem elég látni, csinálni kell. Most először négyes családi akcióvá alakult a dolog. Balázzsal elkezdtük, de hamarosan Zsuzsi is bekapcsolódott. Balázs kezében lévő vödörből egyet apa, egyet Zsuzsi dobott. Hamarosan felfigyelt az eseményre Zsófi is, és hangos „Én is! Én is!” felkiáltással berobogott a tett helyszínére. Most már a vödörből: egyet Zsuzsi, egyet Zsófi, egyet apa. No így nem volt jó, így Zsuzsi elszaladt egy külön vödörért magának. Most apa adagolta Zsuzsi vödrébe és Zsófi kezébe a vetni valót és néha dobott egy darabot még a gödörbe, ha a lányok éppen kicsit dobtak. Ilyen segítség mellett mondanom sem kell, hogy nagyon hamar végeztünk. De tényleg! A lányok nagyon ügyesek voltak, és így fogják megtanulni.

Zsuzsi már kedvet is kapott az ültetéshez, és kérte, hogy lehessen neki is egy kertje, ahová Ő veteményezhet, és Ő gondozhatja. Én elmentem befejezni a délelőtt elkezdett kapálást a szedernél, Zsuzsi pedig kiválogatta a magos tasakok közül, hogy mit szeretne vetni. Zsotya addig bőszen beszélgetett a szomszédokkal, akik végignézték az egész krumpliültető-akciót, és nagyon dicsérgették a lányokat. Zsotya be is zsebelte az összes dicséretet, és meg is erősítette, hogy igen, Ők nagyon ügyesek.

A szeder ránézésre jó állapotban volt, de mégis négy vödör gazt szedtem ki belőle. Nem is gazt, hanem füvet. Nem probléma, megy a komposztra és „fekete arany” lesz belőle. Ezt a kifejezést a napokban olvastam, de találónak gondolom.

Aztán kézi permetezővel megpermeteztem a köszmétét, mert azt mással kellett, mint amivel apa délelőtt permetezett. Majd Zsuzsival kijelöltünk egy sort a veteményesben, és oda elvetett egy tasak salátát és egy tasak bébisárgarépát. Én csak a sort húztam meg neki, a többit Ő csinálta. Elszórta, betemette szépen. Majd Foltost, a nyulukat szeretné etetni vele. Még kiválasztott egy tasak hagymát és virágmagokat is, de azok későbbre maradtak. Elpakoltunk. Vacsora a teraszon. Jó nap volt.

Mivel nem készítettem képeket, ezért a most virító gyönyörű Vérszilváról készült képeket teszem ide.