Semmiségek

Ma, az általam katlannak nevezett két ház közötti részen tettem egy fordulatot. A fal mentén kapirgáltam. A hivatalosan bőrlevél (Bergenia cordifolia), de általam medvetalpnak ismert növény elszáradt virágait vágtam vissza. A telt virágú boglárkacserje (Kerria Japonica 'Pleniflora') elfagyott ágrészeit metszettem vissza. Most is kikerült egy nagy adag hulladék. Nem készítettem fotót, mert ezek csak olyan mindennapi semmiségek, de a nyíló tulipánok, virágzó cserjék annál említésre méltóbbak. Most fehéreket mutatok.

Kapirgálás a veteményesben

A kedd megint egy intézkedős nap volt, így csak délután jutottam ki a kertbe. Bekapáltam Zsuzsi kertjét, bár korábban azt mondta, hogy ott csak Ő tevékenykedhet, de most megkért, hogy csináljam meg. Aztán kiszabadítottam az uborkát. Már szépen látszik a sora, de a sok eső úgy ledöngölte a talajt, hogy csak kínlódik a kijövetellel. Aztán adtam még neki két kanna vizet is.

A krumpli is nagyon szépen mutatja magát, de már ott is szükséges volt a kapálás. Itt is akadt némi gaz, de a fő probléma a kemény talaj volt. A mi homokos kertünket nagyon könnyű művelni, de most olyat tapasztaltam, amit még soha. Beton keménységűre száradt a felső réteg, amit nehéz munkával tudtam eldolgozni.

A vadcitrom-ültetvény is megérett egy kapálásra. A komposztálóba került vagy három vödör friss anyag. Remélem, előszedi csodatudományát, és gyorsan feldolgozza a bele kerülteket.
A földieper már szépen virít a lányok nagy örömére.

Fűnyírás éa túra, mint terápia

A hétfő sok intézkedéssel indult, ami átnyúlt a délutánba is. Viszont az intézni valók közül semmit nem sikerült véglegesen lezárni, elintézni, ami bennem, Balázsban és a lányokban is nagy feszültséget halmozott fel.
Hogy levezessük ezt a felgyülemlett feszültséget, Zsuzsi, Zsófi, apa elmentek sétálni, bóklászni a közeli erdőbe. Én nekiestem az udvarnak és lenyírtam a füvet. Ezzel megvan a második fűnyírás idén az udvaron. A kert még maradhat úgy döntöttünk Balázzsal.

Mire végeztem, Ők is megérkeztek. Ők is, én is csak vonszoltuk magunkat, de jobban voltunk. Míg a lányok hintáztak, bicikliztek még egyet, én az utcai részen gyorsan kikapáltam az aprócska virágoskertből a gazt. Ez itt egy lehetetlen hely, mert nem lehet locsolni, rettenetes rossz a talaj. Egy árokpart-szerű az egész. Nagyon mostohán kezelem én is, de azért a portánk elejét rendben kell tartani. Igyekeztem ide igénytelen növényeket ültetni, mármint olyanokat, amelyek megbirkóznak a mostoha körülményekkel. Az írisz (Iris spp.) erre nagyon jól bevált és szépen fejlődik a szivarfa (Catalpa binonioides) is. Ezeket egyébként, mind ajándékba kaptam a már korábban emlegetett Gizike nénitől.

Díszcseresznye (Prunus serrulata 'Kansan)

2010. 04. 24. Szombat, Székesfehérvár ÁGI & BALÁZS

Szombaton esküvőn voltunk, amely nagyon szép, kellemes, kedves volt. Semmi felhajtás. Egyszerű, közvetlen esemény. Nagyon jól éreztük magunkat.

Isten éltesse az ifjú párt! Sok boldogságot, szeretetet kívánunk nekik az elkövetkező életükre!

Permetezés, égetés

Korai permetezéssel indult a nap ma is, de nincs mit tenni a monília ellen csak így tudunk védekezni. Ez a csapadékos időjárás nagyon kedvez a gombabetegségeknek, így ha egészséges fákat, egészséges gyümölcsöket akarunk, akkor védekeznünk kell.

Végre elégettük a kert végében, a lemetszett gallyakból hordott óriási kupacot. A kupac környékéről feltakarítottam a rothadó levélcsomókat, így már sokkal rendezettebb a kert vége.

Végre szép idő van, és egyre több szépség bontakozik ki a kertben.

Virágoskert, földieper, veteményes, kukorica

Szerdán nem esett az eső és a szél sem fújt, így amikor délelőtt már enyhébb volt az idő kivonultunk a lányokkal. Ők Foltost, a nyulukat látták el fűvel, simogatással. Én az utcától a házig húzódó virágoskertet kapáltam át. Az eső rettenetesen ledöngölte a földet. Megszabadítottam a fiatal cserjék tövét is a gaztól, fűbenövéstől.

Délután a kertbe mentünk ki. Bekapáltam a földiepret, amit nem is akartam, de amikor hozzákezdtem, láttam mennyi gaz bújik meg a levelek alatt. Végül két nagy vödör gaz ment a komposztálóba. Ültettem körömvirágot (Calendula officinalis) a veteményesbe és Zsuzsi ültetett egy sor rézvirágot (Zinnia elegans) a veteményes szélébe, csak a szépség kedvéért. Földbe került a kukorica (NUGAT 72) is. Nem várok májusig. Most vizes a föld, folyton esik az eső.

Egyébként a homokos talaj miatt engem mindenki sajnál, hogy milyen rossz minőségű földön kell dolgoznom. Én viszont szeretem, mert már kitapasztaltam, hogy mi terem szépen, mivel érdemes foglalkozni, könnyen lehet művelni, és így több napos eső után is hamar felszárad a felső réteg és lehet benne/rajta dolgozni.

Bekapáltam még a szépen fejlődő hagymát, borsót, sárgarépát, petrezselymet, salátát. Apró gazok rengetege nyomul a sok eső és a meleg hatására, és le is volt döngölve nagyon a föld. Én nagyon szeretek itt élni minden évszakban, de a tavasz kimondottan gyönyörű, amikor kilépünk a hátsó teraszon és rálátunk a szomszédok kertjére, ahol gyönyörűen virítanak a gyümölcsfák. Télen elég kopár a vidék, mint mindenütt, de tavasszal, amikor minden kilombosodik gyönyörű lesz minden.

Apróságok

 Alapvetően be vagyunk zárva. Tegnap egész nap esett az eső és a lányok is betegek. Most már kezdenek kilábalni, de Zsotya még nem mehet ki. Ma már gyönyörű napos az idő, így kihasználtam a lányok délutáni pihenőjét és egy kicsit próbálom magam utolérni odakint. A mályvák elszáradt, élettelen hajtásait lemetszettem, a leanderek tavalyi virágkezdeményét is. Bár nem akartam, de meg kellett metszenem a két kerti hortenzia (Hydrangea macrophylla) tövemet, mert a télen nagyon visszafagytak és csúnyán néztek ki. Tavaly gyönyörűen virítottak, most nem tudom mi lesz velük ezek után.

Aztán átkapáltam a nappali és a konyha ablaka alatt lévő virágágyást. Nem sok gaz volt benne, de a sok eső és a hirtelen meleg hatására biztos kiömlenek majd.
És a végéra a nap szépségei.

Mai szépségek

Permetezés, fűnyírás, komposztáló

Szombaton korán reggel újra megérkezett apa permetezni a virágzásban lévő gyümölcsfákat. Már napok óta esik, de most, bár borongós volt az idő, sikerült elvégeznie a munkát.

Délelőtt Balázs lenyírta a füvet a belső udvaron. Ezzel megkezdődött a szezon. Innentől kezdve hetente szoktuk nyírni a füvet, ami elég nagy munka, mert nagy a füves terület. A belső udvaron igyekszem csökkenteni ezt a területet mindenféle beültetéssel, de még így is marad elég. Szerencsére főleg Balázs végzi ezt a munkát, de amikor dühöng az allergiája én is besegítek, de nem nagyon szeretem.

Én csak délben jutottam ki, akkor pedig már csak arra volt időm, hogy átültessem az egyik leandert és a mályvákat elkezdjem felhordani a teraszra. Míg a lányok aludtak, elültettem a már régóta halogatott szilvalevelű gyöngyvesszőt (Spiraea prunifolia), rendet raktam a garázs előtt.

Délután közös erővel beüzemeltük az új komposztálót. Kicsit utánaolvastam és mivel lett egy kis váratlan pénzem, úgy döntöttem, hogy beruházunk egy ilyen edényre. Ebben - mivel kedvezőbbek a körülmények a komposztáláshoz – gyorsabban megy végbe a folyamat. Ahhoz, hogy el tudjuk helyezni az edényt először helyet kellett neki csinálni. Pont a legfiatalabb kupac helyére szerettük volna rakni, így azt átrostálás nélkül kellett átpakolnunk. Miután megvolt a helye, félig megpakoltuk, rétegezve műtrágyával, és a végén belocsoltuk. 2-3 nap alatt a harmadára fog összemenni állítólag. Aztán a maradék régi komposztot rendeztük kicsit össze, hogy ne legyen olyan szedett-vetett. Majd a végén sikerült hat furikkal átrostálnom a már érett kupacból, és kiszórni a szedertövekre. Ez elég is volt egy napra.