Reggeli és a szokásos dolgok után kivonultunk a lányokkal a kertbe. Én a tegnap szüleimtől, nagyanyámtól hozott növényeket ültettem el. Két tő lila illatos ibolya (Viola odorata) a nagymamám pincéjének tetejéről jött hozzánk. Itt az árnyas részen kapott helyet.
Aztán egy picurka borostyánt (Hedera helix) ültettem el egy futtatórács tövébe. A futtatórács célja, hogy a szomszéd ronda, palából készült kerítését eltakarja. Már ültettem mellé egy magyar loncot (Lonciera x tellmanniana), amely már hozza gyönyörű friss hajtásait. A rács és a pala háttér annyira ronda, hogy nem is fényképeztem. A borostyán a szüleim kertjéből való.
Szintén innen vettem ki két tő citromfüvet, amelyet az áttelepített rebarbarák közé ültettem. Nagyon finom teát szokott anya készíteni belőle. A szüleimnél terjed, mint a dudva, remélem nálunk is jó helye lesz.
Már napok óta halogatom, hogy elültessem a három amarillisz (Hippeastrum) hagymámat, és a kardvirág (Gladiolus x hortulanus) hagymákat. Mindegyiket a nagymamámtól kaptam. Amikor már virítanak nagyon szépek, de én nem nagyon szeretem a felszedegetős növényeket. Nagymamám iránti tiszteletből, azonban minden tavasszal elültetem őket. Az amarilliszeket tavaly túl korán szedtem fel, így nem volt ideje beérlelni a sarjhagymáit. Most ezekkel ültettem el, aztán lesz, ami lesz. A kardvirág hagymákat sorba, egymás mellé helyeztem egy közös árokba. Nem tudom melyik milyen színű, de mindegy is. Így lesznek szépek vegyesen.
Van egy vadcitrom ültetvényem a veteményes szélében. Ez jó fellengzősen hangzik, de igaz. Kaptam egy vadcitromot egy nagyon kedves ismerősömtől, aki tudja, hogy szeretem a növényeket. Azt üzente, hogy csak ültessem el a magokat és annyi vadcitrom tövem lesz, amennyit csak akarok. Valóban a vadcitrom főleg magból, mint húsból áll. Szóval minden mag kikelt, volt vagy harminckettő. A szép, egészséges növényekből már adtam a szüleimnek, most télen ki is fagyott néhány, de még mindig van bőséggel. Nem is tudom, mit fogok kezdeni vele, mert nem túl gyerekbarát növény. Nagy tüskéi vannak, viszont a virágának csodálatos illata van és a növény sem utolsó látvány, amikor tele van apró, ping pong labda nagyságú citromokkal. Szóval most megmetszettem és bekapáltam az ültetvényt és bőszen gondolkodom rajta, hogy hová is ültethetném végleges helyükre őket. Most még csak sűrűn egymás mellett vannak, ahogy két éve kiültettem őket a cserépből. Az első éven még takartam őket télen, de idén már nem és így is jól megvannak.
Folytattam a málna, és a padlutka bekapálásával. Mi azt a növényt hívjuk padlutkának/padlovkának, amelyből tavasszal, a töltött káposztához hasonló ételt készítünk. Az elkészültkész ételt töltikének, a növényt, amelybe a tölteléket rakjuk padlutkának.
Ezt találtam róla: „A töltike Erdélyben nemzeti eledel. A tölteléket a csángók gyeloskának is hívják. A csángók martilapuba, vagy szőlőlevélbe csavarják. A méretét jellemzi az alábbi mondás: "Két tőtike egy falás". Szatmár környékén padlutka néven ismert, máshol töltike, tőtike, Háromszék bizonyos részein zöldkáposzta. Készítik még lósóskából (martilapu), a nyírségben tormalevélbe, karalábélevélbe, rebarbaralevélbe csomagolják.” „A tőtike (egyes vidékeken töltike) igazán nemzetközi. Főzik Erdélyben, nálunk az Alföldön, de a görög konyha egyik különlegessége is (dolma, dolmades), szerte a Balkánon is találkozhatunk vele. Sokféle íz kombinációja ismert, de a lényeg ugyanaz, szőlőlevélbe göngyölt darált hús valamennyi.”
Az én növényem tuti, hogy nem a martilapu, de még mindig nem tudom mi. Kész, nekem padlutka marad.
A végér néhány éppen nyíló gyönyörűség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése