Ma reggelre párás, ködös, harmatos reggelre, hajnalra ébredtünk. Sokkal tisztább az idő, mint az eddigi reggeleken. Öröm hallgatni a madarakat, bár a reggel elég csípős. Hideg van nagyon, de bízom a napsütésben, mert most még úgy mutatja magát az idő. Remélem, a kitelepített mályváim nem sínylik meg a hűvös reggeleket.
Néhány napja kaptam egy nagyon kedves nénitől - Gizike néni - mindig termő málna-töveket. Egy jó részét a testvéremnek adtam, hogy legyen nekik is. A miénket ma el kell ültetnem, hogy nehogy baja legyen.
Gizike néni már nagyon sok növényt adott nekünk. Azt gondolja, hogy a kertjében feleslegessé vált növényeket inkább odaadja fiataloknak, ismerősöknek, minthogy kidobja. Fel sem tudom sorolni, hogy mi mindent hoztunk tőlük. Tőle van az aranyvessző bokrunk, japánbirsünk, törpemandulánk, fehér- és gyönyörű, sötétlila, tömött virágú orgonánk, kecses íriszek, gyöngyvirágok, boglárkacserjénk, szivarfáink, hibiszkuszok, több féle színű ibolyák, rózsa. Most ennyi jut eszembe, de ez a felsorolás is jelentős.
Nem könnyű betelepültnek, jött-mentnek lenni, de az olyan emberek, mint Gizike néni, Jutka néni teszik könnyebbé a dolgot. Valahogy vonzódom a nálam idősebb emberekhez, könnyebben megtalálom velük a hangot, mint a kortársaimmal. Valami pszichológus ebből biztosan messzemenő következtetéseket tudna levonni, de nem is ez a lényeg. Örülök, hogy ezt a két embert megismerhettem. Részben nekik köszönhető, hogy itthon érzem itt magam már három év után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése