Azzal a címszóval, hogy Foltosnak (a nyulunk) elfogyott az ennivalója, elvonultunk Tiszadobra. Most különleges alkalom volt, mert apa is velünk tudott tartani, mivel leadott egy határidős munkát, és egy kicsit szabadabb lett. (Csak egy kicsit, mert már itt lebeg a feje felett az újabb határidő.)
A lányok a szokásos dolgokkal kezdtek: rögtön berobbantak a lemezjátszós szobába és a gyereklemezeket kezdték hallgatni. Hiába kérte őket az apjuk, hogy menjenek le fürdeni a Tiszára, nem voltak hajlandóak. Apa így olvasott a kert végében az árnyasban, én Mamával beszélgettem, a lányok táncoltak, zenét hallgattak, a Papa ügyeit intézte Vasváriban.
Ebédre mind együtt voltunk. A Mama nagyon finom kakaós, kókuszos csigáit és kolbászos buktáját ettük. Nagyon jó volt.
Ebéd után a Papa szigeti kirándulásra vitt minket az "új" Csotrinak becézett terepautóján. Azért szerezte be, hogy a földjeit tudja járni vele, ne kelljen sajnálnia a normál autóját. Mint a név is utal rá, nem mai csirke már, mondhatni a legszebb leánykorban van kb. tizennyolc éves. (Nem tudom pontosan, de a családi szájról szájra hagyományok során mintha ez ragadt volna meg a fülemben. De ez lehet, hogy csak vicc. Mindenesetre elég "Csotri".) Apa jól ismeri a szigetet, így bátran rábízhattuk magunkat, bár én elégé be voltam tojva a hatalmas füves, mocsaras részen, amikor farolgatott az autó. Azért láthattunk őzeket, hatalmas kecskebékákat, vízisiklót. A lányok ettek kicsi gömbölyű szilvát és nagyon élvezték a terepautózást (én kevésbé). Hazatérve a lányok lepihentek, majd mind elvonultunk a Dédihez, ahol Zsuzsi lovagolt Kacéron, Zsófi simogatta Kacért és Csillagot.
Bár már indulnunk kellett volna haza, azért még lementünk fürdeni egyet a Tiszára, hogy az se maradjon ki. Rengetegen voltak, így jól fel volt kavarva a víz, de a lányok nagyon élvezték. Zsófi ki sem akart jönni, hatalmas üvöltésbe kezdett. Mivel jó napunk volt nagyon, úgy döntöttünk, hogy szombaton visszatérünk. Zsófit így sikerült leszerelni, bár már az autóban ülve hazafelé is azt hajtogatta, hogy nem akar haza menni, Ő szeret Tiszadobon lenni. Mondtuk, hogy mi is szeretünk, de most mennünk kell, de szombaton visszajövünk és a fürdéssel nyitunk.
Foltosnak beszereztünk Papától egy zsák lucernát és egy fél zsák zabot, amiből kapott is rögtön és örömmel ropogtatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése