Minden évben megünnepeljük az anyai nagymamám születésnapját augusztus 20-a táján. Most 89 éves volt. Ilyenkor az egész család összejön, ami már nem kis csapat. Eleve van öt gyerek, tíz unoka, tizennyolc dédunoka. Szóval sokan vagyunk. Összesen negyvenhatan, ha mindenkit összeszámolok. Persze mindig hiányzik valaki, ami nem is csoda ilyen létszámnál. Idén Ágiék Kanadában vannak, Annáék a második gyerek születése miatt maradtak távol.
A Dédi idén már nem vett részt a rendezvényen, mert fájnak a lábai és nem könnyen mozdul. Mindenki felkereste először Őt a lakásán, aztán mindenki kivonult a megszokott helyre a "hegyre". Így hívjuk az egyik nagynénémék nyaralóját, ahol rendszeresen tartjuk ezeket az összejöveteleket. Mire mindenki megérkezik már dél van. Ilyenkor szól pár szót a vendéglátó, imádkozunk, énekelünk. Az ebéd a szokások: marhapörkölt főtt krumplival, hozott sütik, gyümölcs.
Az utóbbi időben mindig van valami kultúrprogram a gyerekeknek. Tavaly a nagyszülők-korabeli játékokat kaptak. Olyanokat, amiket a ház körüli dolgokból készítettek régen. Botból, madzagból, kukoricaszemekből. Volt kapó, brúgó - a többire nem emlékszem. Idén kenyérsütés kemencében és vajköpülés volt a program. A dagasztástól a kóstolásig követhettük a kenyér útját, illetve a tejfeltől a vajig láthattuk a vaj készítését. Mi szülők röhögtünk, hogy olyan a program mint egy falumúzeumi bemutató, bár szerintem mi jobban élveztük mint a gyerekek, akiknek szólt igazán. (Az egyik megjegyezte a vajköpülés végén, hogy "Néznem kell még?")
Szóval a naphoz méltóan ünnepeltünk. Elénekeltük a Himnuszt, sütöttünk kenyeret, pihentünk, együtt voltunk. A gyerekek egész nap rohangáltak, játszottak, új barátságok köttettek (Zsotya-Mizsi).
A nagy családban ez az esemény a nyár lezárása. Én a családommal nagyon jól éreztem magam, remélem a többiek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése