Nyíregyházi Állatpark

Délelőtt a Nyíregyházi Állatparkban voltunk. Volt egy előre megváltott jegyünk, amit még augusztusban el kellett használni. Kitolódott az utolsó pillanatra, de végül sikerült eljutottunk - idén már harmadszor - és ismét nagyon jól éreztük magunkat. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha teheti, látogasson el Nyíregyházára és a többi szépség mellett látogasson el ide is. Én alapvetően nem szeretem az állatkerteket. Ezt sem szerettem kimondottan régebben, de annyi átalakítás, újítás történt, hogy mára már számomra is szórakoztató, érdekes a hely.
A program nálunk mindig ugyanaz: fagyit veszünk a bejáratnál és bámulunk.

És a végén beülnek a lányok ezekbe a játékokba. Persze álló helyzetben.

Legvégül kürtőskalácsot szoktunk venni, ami most elmaradt, mert elfogyott a kalács. Ezért perecet vettünk, ami nagyon finom volt. A képek az előző látogatáskor készültek, de most is készülhettek volna, mert a menetrend ugyanaz volt, csak a ruha volt más a lányokon.

Zsuzsi bulija

Szombatra meghívtuk a rokonokat - nagyszülők kétfelől, bátyámék -  Zsuzsi születésnapját ünnepelni. Kintre terveztük az összejövetelt, de az időjárás beleszólt a lebonyolításba.
A menü Zsuzsi kívánsága szerint alakult, mint ahogy az egész nap is. Palócleves volt és grillkolbász kenyérrel, salátával, torta. A grillkolbászt az udvaron sütöttük volna tárcsában, de este hozzánk is megérkezett a hidegfront esővel, széllel, hűvössel, így maradt a benti sütés. Így nem volt olyan hangulatos, de ez volt és kész. A levessel hamar elkészültem, előző nap megsütöttem a tortát, hogy össze tudjon érni, mostanra csak a díszítés maradt. Erre is pontos elképzelése volt Zsuzsinak, és e szerint csináltam.

A köszöntés után beszédet szeretett volna mondani. Én már tudtam körülbelül, hogy miről fog beszélni, de az engem is meghatott és kicsit meglepett, hogy kiállt az egész vendégsereg elé és elmondta, hogy: Köszöni szépen, hogy eljött mindenki és köszöni szépen a sok, szép ajándékot, de a legnagyobb köszönet a Jóistent illeti, amiért adta Neki ezt a családot. Megható és kedves volt.ú

Zsuzsi egy rendkívül zárkózott, visszahúzódó gyerek volt. Mára már elmondhatom, hogy volt. A változás szerintem a testvérének köszönhető. Zsotya nem egy egyszerű eset. Rendesen küzdeni kell vele, ha az ember el szeretne érni nála valamit. Nekem is, így Zsuzsinak is és mindenkinek. Zsuzsi most óvodát vált, mert még a sérülékeny időszakában kezdte el az előzőt, és összeakadt egy olyan óvónénivel, aki nem igazán tolerálta, tudta kezelni az érzékeny gyerekeket. Az volt az elve, hogy pörög a világ pörögnie kell a gyereknek is. Nekem nem ez az elvem, és a gyerekeimet sem így nevelem. Mindegy ezen az Úr segítségével túl vagyunk. Zsuzska mára már edzetteb és Zsotyával szövetségben, közös csoportban kezdi szeptember elsején az ovit.

Ezt csak azért szúrtam közbe, hogy érzékelhető lehessen, miszerint óriási dolog az, hogy Zsuzsi önbizalma odáig fejlődött, hogy ki mer állni tizenegy ember elé - még ha az a szűkebb családja is - és elmeri mondani gondolatait. Nagyon örülök neki és bízom benne, hogy ez így is marad.

A "buli" jól sikerült. Mind jól éreztük magunkat. Együtt voltunk, együtt tudtunk ünnepelni és ez a lényeg.

Zsuzsi ma 6 éves

Ma minden Róla szól. Az összes előkészület a holnapi bulihoz, a köszöntés, meg minden.

ISTEN ÉLTESSEN DRÁGA ZSUZSKA!

Mályvák szaporítása

A sok kihagyott nap után - szinte a múlt hét péntektől, e hét szerdáig nem voltunk itthon - rengeteg intézni valóm volt a városban. Ezt csináltam egész délelőtt.
Délután átültettem, illetve szétszedtem két tő Fokföldi ibolyámat (a könyvek szerint Afrikai ibolya), amiből csináltam hatot. Aztán nagy nehezen elszántam magam, hogy nekilássak a mályváim megfiatalításának. Csak elkezdenem volt nehéz, de aztán ment mint a karikacsapás. Már itt az ideje, hiszen augusztusban kell csinálni. Tavaly, amit ültettünk - úgy emlékszem akkor a Papa csinálta - mind megfogant, de a telet már kevés vészelte át. Idén jobban oda kell rájuk figyelnem a teleltetésnél. Délelőtt vettem virágföldet, amiből el is használtam vagy harminc litert.

Mire minden idős tőről szedtem, törtem fiatalításra szánt dugványt, addigra harminc kis edény telt meg. Most a fás kamra oldalában sorakoznak szépen felcímkézve. A címkéjükre az írtam, hogy melyik milyen színű. Azért címkézem fel, hogy jövőre nekogy valami egymást ütő színt ültessek közös ládába.

Az öreg tövekről leszedtem az elhervadt virágokat, elsárgult leveleket és kitettem őket egy naposabb helyre. Szerintem azért néznek most ki kicsit leéltebbnek, mert nem voltak tűző napon egész nyáron, pedig tudom, hogy a mályva azt szereti.

Két nap Tiszadobon

Kedden, amint a nyulat, macskát, pintyet elláttuk két napi eleséggel elindultunk Tiszadobra a lányokkal. Az óvoda kezdete előtt még egy kicsit szabadabban , hogy a lányok "élményezhessenek".
Jaki már nagyon várt minket a Mamáéknál. Délutáni alvás után Zsuzska el is tűnt a Papával és Jakival, a kis "Csotrival'". Papa egyik földjén báláztak és azt mentek nézni. Még számomra is nagy élmény, ha ilyeneket láthatok, hát még a gyerekeknek. A bálázóval a Dédi udvarára is hoztak haza egy bálát, és ott, a mi szemünk láttára gurította ki a gép a hasából a nagy gurigát. Belefért még a napba egy kis boci futkározás az udvaron, lovak simogatása, traktorban üldögélés, játék. A bálázás helyéről nagy tököket hoztak haza a disznónak, tehénnek, tyúkoknak és persze a gyerekek is kaptak egy-egy érdekes példányt. Zsuzsié szív alakú citromsárga volt, Zsófié narancssárga rücskös felületű, Jakié kis helyes, citromsárga gömbölyű. A kert végéből Mama szedett még Nekik apró dísztököket és nagy volt az öröm, volt mivel elfoglalniuk magukat egész este.
Másnap a Dédihez bevitt bálát segítettek szétbontani, behordani a Papának. Csak ebédre keveredtek elő. A kiéhezett, dolgos kezű munkások jól belaktak a krumplilángosból és a lekváros nudliból.
Délután még fociztak az udvaron aztán jöttünk haza, megint sok élménnyel gazdagabban.

Fagyasztóban a szeder

Délután sikerült végre eljutnom a szederhez, amit már napok óta tervezgetek. Nem szedem naponta, mert akkor csak keveset tudnék szedni róla. Megvárom, hogy összeérjen egy nagyobb mennyiség, amivel már van értelme foglalkozni és lehet is kezdeni vele valamit.
Mivel már főztem két adag dzsemet, úgy döntöttem, hogy most a fagyasztóba rakom a leszedett, megmosott átválogatott termést. Nem is volt kedvem a vendégeskedés után nekikezdeni nagyobb munkának és a fagyasztóba is szántam egy adagot. Zsotya nagyon szereti télen is szemezgetni, meg van olyan sütink, amibe jó lesz a fagyasztóból is. Három fagylaltos dobozzal lett. Ennél többet nem hiszem, hogy teszek el, de majd meglátom, mert még mindig rengeteg éretlen van a bokrokon, így sokáig lehet még foglalatoskodnom vele.

Pifu, Jaki, Menyus

Hármas nagy családi ünnep volt Bocskaiban. Születésnap, névnapok. Ez egy szűkebb összejövetel volt, de itt is voltunk tizenegyen.
Teljesen kinti esemény volt. Tárcsában sült a grillkolbász, szalonna, volt hozzá saláta. Aztán megható éneklés a köszöntésnél, majd finom meggyes, pudingos édesség tejszínhabbal, babapiskótás süti Anyától és mi vanília tortát vittünk. Jött még fagyi a legkisebbek nagy örömére.
Együtt voltunk, jól éreztük magunkat, ünnepeltünk. Egyre fontosabbnak tartom az ünnepeket, amelyekre jó visszaemlékezni, jó feltöltődni általuk, jó érezni, hogy összetartozunk, vagyunk egymásnak.
Nagyon megható esemény volt. Isten éltesse és segítse mindannyiójukat!

Ládában a krumpli, lenyírva a fű

Balázs lenyírta a füvet a kertben és az udvaron is. Én késő délután, de inkább már este felszedtem ládákba a krumplit, hogy ne égesse tovább a Nap, mert akkor megzöldülnek. Négy ládával lett. Nem vagyok benne biztos, de úgy rémlik, hogy tavaly hat ládával volt és kitartott egész télen. Most láthatóan nem fog, de nem gond, nagyon örülök, hogy ennyi is lett.

Jutka néninél

Az előző napi családi találkozóról olyan fejgörccsel jöttem haza, hogy alig éltem. Reggelre sikerült a nagyját kipihenni, de még nem voltam tökéletes. Egyébként is pihenést terveztem, de így már biztos lett a dolog.
Jutka nénihez (a szomszéd kertészet)  gondoltam menni, mert már régen találkoztunk, és egy most született rokongyereknek ruhákat ígértem. Amikor felhívtam, azt mondta jöhetünk, de neki főznie kell, tehát nem ér rá kóborolni most a kertben velünk. Mondtam, hogy nem baj, csak beszélgetni szeretnénk.
Nála volt vendégségben Piroska, egy siket rokona, aki szájról olvas, így simán tudok kommunikálni vele én is. Nagyon kedvelem. Egy nyitott, közvetlen, nagyon normális nő. Jókat tudok beszélgetni vele. Zsuzsit láthatóan zavarta a helyzet, viszont Zsotya nagyon feloldódott vele. Leültek egymással szemben, Piroska az arcával játszott neki, jelelt is és Zsotya válaszolt neki, kommunikáltak. Mi Zsuzsival benn voltunk Jutka néni konyhájában - aki fánkot készített Piroska tiszteletére és a gyerekek örömére - és csak azt hallottuk, hogy először kuncognak, majd nevetgélnek, aztán felszabadultan kacagnak.
Én jót beszélgettem Jutka nénivel, Piroskával, megcsodáltam a kertben a változásokat (új csobogó, kivágott fák). Egyszerűen lazítottam. Nagyon jól éreztük magunkat, mint mindig. Egy igazán felemelő, ellazító délelőtt volt.

Családi összejövetel

Minden évben megünnepeljük az anyai nagymamám születésnapját augusztus 20-a táján. Most 89 éves volt. Ilyenkor az egész család összejön, ami már nem kis csapat. Eleve van öt gyerek, tíz unoka, tizennyolc dédunoka. Szóval sokan vagyunk. Összesen negyvenhatan, ha mindenkit összeszámolok. Persze mindig hiányzik valaki, ami nem is csoda ilyen létszámnál. Idén Ágiék Kanadában vannak, Annáék a második gyerek születése miatt maradtak távol.
A Dédi idén már nem vett részt a rendezvényen, mert fájnak a lábai és nem könnyen mozdul. Mindenki felkereste először Őt a lakásán, aztán mindenki kivonult a megszokott helyre a "hegyre". Így hívjuk az egyik nagynénémék nyaralóját, ahol rendszeresen tartjuk ezeket az összejöveteleket. Mire mindenki megérkezik már dél van. Ilyenkor szól pár szót a vendéglátó, imádkozunk, énekelünk. Az ebéd a szokások: marhapörkölt főtt krumplival, hozott sütik, gyümölcs.
Az utóbbi időben mindig van valami kultúrprogram a gyerekeknek. Tavaly a nagyszülők-korabeli játékokat kaptak. Olyanokat, amiket a ház körüli dolgokból készítettek régen. Botból, madzagból, kukoricaszemekből. Volt kapó, brúgó - a többire nem emlékszem. Idén kenyérsütés kemencében és vajköpülés volt a program. A dagasztástól a kóstolásig követhettük a kenyér útját, illetve a tejfeltől a vajig láthattuk a vaj készítését. Mi szülők röhögtünk, hogy olyan a program mint egy falumúzeumi bemutató, bár szerintem mi jobban élveztük mint a gyerekek, akiknek szólt igazán. (Az egyik megjegyezte a vajköpülés végén, hogy "Néznem kell még?")
Szóval a naphoz méltóan ünnepeltünk. Elénekeltük a Himnuszt, sütöttünk kenyeret, pihentünk, együtt voltunk. A gyerekek egész nap rohangáltak, játszottak, új barátságok köttettek (Zsotya-Mizsi).
A nagy családban ez az esemény a nyár lezárása. Én a családommal nagyon jól éreztem magam, remélem a többiek is.

Ma reggeli fények a kertben

Az ősz egyik legnagyobb munkája

Igen. Számomra ez az egyik legnehezebb munka, de végeztem vele. Felszedtem a krumplit. Mind a hat sort. Azt hittem, hogy rettenetes lesz a termés, de viszonylag jó lett. Szép, egészséges az egész. Már nem emlékszem tavaly mennyi termett, de elég volt majdnem egész télre. Most még nem látom át igazán a mennyiséget, majd ha ládában lesz. Most még szárad egy kicsit. Szombaton lesz időm és akkor megtisztogatom, ládába rakom, aztán szellős helyen tároljuk, hogy ne romoljon hamar.

Itt a homokon a krumpli, a sárgarépa, a petrezselyem az, ami megbízható termést ad. Ezekből meg tudtam még mindig termelni azt a mennyiséget, amire szükségünk volt. Most a sütőtök is talán erre az útra lép nálunk, ugyanis szinte már az egész kertet uralja, és jócskán van rajta termés. Remélem be is fogja érlelni. A sütőtökkel kapcsolatban nincsenek tapasztalataim. Idén ültettem először.

A sütőtök már kezdi meghódítani a krumpli helyét

A hagyma mindig nagyon silány. Csak annyi terem, amit még ősszel elhasználok. Egyébként is nagyon gyorsan romlik, nem lehet hosszan tárolni. Van viszont egy megbízható, nagyon jó hely, ahonnan jó minőségű hagymát tudok beszerezni, így oda mindig visszatérek és már nem izgatom magam a kicsi terméssel. Retket már nem is ültetek, mert egyszerűen soha nem lesz belőle semmi. Mindig tele van kukaccal, már nagyon pici korában.

Lecsó télire. Első felvonás.

Három gyerekkel (Zsuzsi, Zsófi, Jaki), mosott üvegekkel és az egész napra való cuccal felpakolva irány Tiszadob. Indulunk lecsót elrakni télire. Paradicsom nem sok termett, de paprika rengeteg van.
Nagycserkeszen megálltunk dinnyét, barackot venni, mert a gyümölcs fontos! Két görög, egy sárga, tíz szem nektarin és öt szem hatalmas - a néni által gumibaracknak nevezett - szerzeménnyel hagyjuk el a falut. Még Tiszavasváriban beszerzek hat liter friss házi tejet és némi gomolyát, aztán irány tényleg Tiszadob. Szerencse, hogy a gyerekek hallgathatják az autóban Halász Judit, Csiribiri című lemezét, mert így szó nélkül tűrnek minden megállót. (Szólni nem szólnak, csak üvöltik a dalokat.)
Amikor megérkezünk, a Mama már mossa a paprikát, paradicsomot. Én gyorsan az ebéd körül teszek egy fordulatot, majd én is csatlakozom a Mamához.
A Dédinél reggel nagy esemény történt: megszületett a kisborjú, így Papa maga köré gyűjti a négy gyereket (Zsuzsi, Zsófi, Jaki, Beni), és elvonul velük kicsit bocizni, lovazni és persze kekszezni, mert ez nem maradhat el Dédinél, még akkor sem, ha fél óra múlva ebédelni kellene.
Mire megérkeznek, kész az ebéd, és a lecsóhoz való alapanyagok nagy része is fel van vágva. Ebédeltetés, mosogatás, délutáni altatás. Aztán a maradék alapanyag felvágása után elkezdjük főzni a lecsót. Máskor hatalmas edényekben fő az anyag, most egy tíz literes lábasnyi lett. A végén hat nagy és tíz kicsi üveg kerül a dunsztba. Ez a korábbi évekhez képest olyan kicsi mennyiség, hogy szinte észre sem vesszük és már el is készültünk vele. Még lesz további felvonás is ahogy érik a paradicsom.
A munka végeztével Zsófival mi is elmentünk a Dédihez. Papával egy nagy veder ringlót sikerült szednünk, amit a gyerekek rettenetesen szeretnek. Mivel a finomabb fajta szilvákból ez az össz termés idén, így a gyerekek folyamatosan eszik, teszek el vagy két adagot a fagyba és talán lesz egy szilvás süti is,és ennyi. A szilvának is vége. Idén nem termett veres szilva, amit nagyon szeretünk, csak valami másik kétféle, amit már nem szeretünk annyira (A gyerekek+én. A Mamáék értékelik.).
Az utóbbi időben nagyon odafigyelek, hogy a gyerekek sok gyümölcsöt egyenek és ne csak beszéljünk róla. Olyan kevés gyümölcs termett, hogy meg kell becsülnünk minden szemet. Tiszadobon hatalmas nyári almák teremnek, meg most itt a ringló, plusz veszünk hozzá dinnyét, barackot. Ezeket mind szeretik a gyerekek is, mi is, így most tényleg sok gyümölcsöt fogyasztunk.
Jó napunk volt, jól éreztük magunkat. Minden percet, lehetőséget ki kell használnunk, mert már nagyon jön az ősz, az óvoda, az iskola.

Az árnyas rész növényei augusztus közepén

Itt található egy fiatal kányabangita bokor, amelyről úgy tudtam, hogy nem fog termést hozni. Tény, hogy nem teljes tányérokban vannak bogyói, mint mondjuk a bodzának, de néhány piros bogyó azért díszíti. A sok esőnek köszönhetően szépen begyökeresedett és megindult fejlődése.

A tarka levelű hóbogyónak is jót tett a sok eső, hihetetlen nagyot nőtt a nyáron.

A varjúháj bimbói is duzzadnak már, hamarosan virítani fog.

Árnyliliom, kerti hortenzia, cserjés hortenzia kavalkád.

Egy-egy kép szélén lehet látni a szürke téglákat, ami a szomszéd ronda szürke palából készült válaszfalának alapja. Azért van ez a sűrű növényzet, mert igyekszem eltakarni vele a szürkeséget. Egy rácsot állítottunk le a tavasszal a pala elé, amit befutnak majd idővel a mellé ültetett növények. Ültettem mellé kúszó hortenziát, magyar loncot, borostyánt (nem a hagyományosat, kisebb levelű, tömöttebb jellegű). Képeket nem készítek róluk, mert még nagyon fiatalok és a képeken főleg a rács és a szürkeség látszana. Nekem pedig elég élőben látni, itt nem szeretném.

Árnyliliomok

Néhány tő kivételével idei szerzemények. Még alakulóban van a helyük. Nagyon tetszenek az árnyliliomok, de kevés alkalmas helyem van a számukra. Talán majd, ha idősebb lesz a kertünk és több lesz az árnyas rész. Most sokat kell még locsolni őket, amikor hosszan tűz rájuk a nap.

A mocsári hibiszkuszaim