Kevés bejegyzést írok, mert a kertben nem tudok még tevékenykedni és a "mindennapok" is mindennapok. Mennek egymás után, vagy nem is mennek repülnek. Észre sem vesszük, és már megint csütörtök van. Azért van benne születésnap (Zsófi tegnap lett négy éves), iskolai felvételi (Zsuzsi első fordulója az Apáczaiban - jól sikerült, egy hét múlva jön a következő már írásban.). Ezek régen várt dolgok, amire már hosszú ideje készülünk, így észre sem vesszük és már benne vagyunk, és aztán túl is rajta.
Még hó alatt van a kert a múlt pénteki nagy havazásnak köszönhetően. Lassan tavaszodik nagyon. Tegnap azért hallottam, hogy fütyörésznek csendesen a rigók, amit eddig nem lehetett hallani. Akkor már csak jön a tavasz...
A hóvirágok hol eltűnnek a hótakaró alatt, hol előbújnak alóla. A kikeleti bangitán duzzadnak a rügyek, de még messze a kibontakozás. Gondoltam már némi, kapirgálásra, tisztogatásra, de aztán már megint havat jósolnak az időjósok, akkor meg minek. Az a kis takaró is védi a hagymákat, gyökereket, töveket. A hagymákról jut eszembe, hogy már bújnak a tulipánok, jácintok és még ki tudja mik, mert már azt sem tudom, hogy hová, mit ültettem.
Ma elkezdtem egy kicsit felfrissíteni könyvtáros tudományomat, hogy hátha elérkezik végre az ígért visszahívás a leendő munkahelyemről. Az elején döcögős és félelmetes volt, de aztán ahogy egyre inkább belejöttem, úgy lett egyre érdekesebb. Azért hét év kihagyást nem lehet egy perc alatt pótolni, de meglepően hamar felfrissülnek, visszatérnek emlékeim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése