Délután: Míg a lányok alszanak, gyorsan elpalántáztam tíz tő fehér karalábét. A nagymamám szokta elvetni a palántához a magokat, és nagyon finom, egyáltalán nem fásodó karalábé lesz belőle. Nagyon szeretem belőle a főzeléket egy kis petrezselyemlevéllel. Rohantam, hogy a sövényvágóval megigazítsam a gyöngyvessző bokrot a kapunál. Mivel még volt időm nekiestem a három rakéta borókánknak. Rettenetes állapotban vannak. Szerintem tetvesek és hernyókat is találtam rajtik. Egyáltalán nem szeretem a formára nyírt tujákat, borókákat stb., de ezt kimondottan meg kell nyírni ahhoz, hogy ne betegedjen meg. A beárnyékolástól lesz beteg, és mivel nagyon dúsan nő, beárnyékolja saját magát. Csak alul sikerült levágnom, addig, amíg felértem. A vége felé vettem észre a hernyókat és akkor már zavart, hogy hullik rám a nyesedék. Nem volt kedvem tovább csinálni. A hernyókat kimondottan nem bírom. Felkeltek a lányok – Zsotya kicsit nyűgösen, de nem volt láza – így indulhattunk az új óvodába a családi napra. A hétfőn betelefonáltam, akkor még nem bíztak a jó időben, mára azonban lefújták, hogy nehogy sárban kelljen dagonyáznunk. Mivel nem telefonáltam délelőtt, ezt ott tudtuk meg, de semmi probléma, majd jövünk a jövő héten. A lányokat, és magunkat is kárpótoltuk egy kis fagyival. Itt szerencsésen összefutottam egy rég látott főiskolai csoporttársammal. Beszélgettünk egy kicsit. Jó volt.
Az egész heti, napi rohanás azért volt, mert Balázs szüleihez mentünk volna szombaton, de estére Zsotya belázasodott, így maradunk. Csak egy újabb vírus, ahogy a doktor nénink is mondta, de egész héten vacakolunk vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése