Már télen észrevettük, hogy a garázsnál beázási gondok vannak. Azt hittük elmozdult egy cserép, de nem. Aztán, hogy eltört egy cserép, de nem. Rájöttünk, hogy a szomszéd cseresznyefájának levelei, virágszirmai az évek során eltömítették az eleve rosszul készített lefolyót. Ott, ahol a tető hajlata van, összeérnek a cserepek a csatornalemez felett és nem engedik szabadon lefolyni a szennyeződést. Itt a cserepek szélét le kellett volna vágnia a tetőt cserepező ácsnak. Nem tette meg, így az évek során összegyűlt a trutyi és eltömítette a lefolyót, így befolyt a cserép alá a víz. A cserép alatt pedig áztatta a garázs falát, a gerendákat.
A kép teljesen csak pénteken tisztult, ki de addigra már a föld alá vezetett csatornát megszűntettük és dézsát tettünk a csatorna alá. Ez hiba volt. A csütörtöki felhőszakadásban egy pillanat alatt megtelt a kétszáz literes hordó, és persze a fal is tovább ázott. Pénteken végül kitisztítottuk a föld alatt futó csatornarészt, és édesapám felmászott a tetőre, és locsolócsővel kispriccelte, kitisztította a szennyeződést a cserepek alól, a levezető vályúból. Visszavezette a föld alá a csatornát. Ami valójában a kertbe fut ki, nem a föld alá, csak egy darabig megy ott.
Probléma ideiglenesen megoldva, de jönnie kell egy ácsnak, aki levágja a cserepek végét, amelyek akadályozzák a víz, és a szennyeződések szabad lefutását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése