Egész délelőtti sütés-főzés után, végre délután kijutottam a kertbe és végre sikerült rendbe tennem a szeder környékét a nagy esők után. Meglepően kevés gaz volt benne, elég jól haladtam. Délelőtt Balázs lenyírta a füvet az udvaron és a kapu előtt, hogy legyen rendben Pünkösdre.
Végre a lányok is ki tudtak jönni és élvezték a jó levegőt. Találtunk érett epreket, így csemegézhettek is. Zsófi már hetek óta lesi, hogy érnek-e, ehhez képest nem lelkesült fel annyira, mint Zsuzska.
Balázs, mint jó gazda felment a padlásra megnézni, hogy mi a helyzet a viharok, eső után. Hál’ Istennek itt nem talált semmi problémát. Aztán sor került a pincére is, amely a garázs alatt található. A szüleinél rendszeres, hogy feljön a pincébe csapadékosabb időjárás esetén a talajvíz, így gondolta Ő is megnézi a miénket. Szomorúan és némi döbbenettel észlelte, hogy a pincénkben áll a víz. Nálunk is feljött a talajvíz a sok esőnek köszönhetően, és mivel nem használjuk a pincét, eddig nem vettük észre. Csak a szivattyú van benne, amellyel a locsoláshoz nyerjük a vizet a kútból. Akkor szoktunk lemenni, ha fel kell tölteni a szivattyút, mert elfut belőle a víz. Egyébként egyikünket sem vonz a sötét, nyirkos hely. Nincsen búvárszivattyúnk, így vödörrel kezdtük kimeregetni, de ez elég szélmalomharcnak bizonyult. Apósom felajánlotta, hogy van egy felesleges búvárszivattyúja, így beláttuk, hogy míg azt munkába nem állítjuk, nem igazán tudunk mit kezdeni a vízzel. Próbáltam Balázst nyugtatni, hogy örüljön, hiszen lett egy saját medencénk, de nem hevült fel a dologtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése