A kerben dolgozunk

Délelőtt a főzés után leszedtük a sóskát a lányokkal a kertben, amely magától nő mindenütt a fű között. Majd visszük a mamának. Mikor ezzel készen voltunk, én mentem füvet nyírni a kertbe, a lányok pedig játszottak szintén itt.
A víz már egyre kevesebb a pincében. Ma csak kétszer telt meg a hordó.

Mai képek

iMaguktól kelnek a kertben a csillagfürtök. Hagyom, hogy megérleljék, elszórják a magjukat és csak aztán vágom le őket. Zsuzsi kedvencei egyébként. Van is belőlük idén jó sok.

Pünkösdi szegfű. Ezeket én vetettem két éve, aztán szétpalántáztam itt-ott a kertben. Gyönyörűen virítanak egész nyáron

Az első rózsák.

Bazsarózsa.

Az első liliom. Nagymamámtól származik a hagymája.

Piros virágú rózsalonc.

Átültetések

Délelőtt beszereztünk a lányokkal nagy virágcserepeket, virágföldet, mert a leandereknek szükségük volt az átültetésre. Kettőt sikeresen átültettem, de a legnagyobbat elnéztem, és ugyanolyan méretű edényt vettem neki, amilyenben most van. Ezt hamarosan pótolnom kell, mert éppen e miatt a nagy miatt gondoltam az átültetésre, mert mindig felborítja a szél. Most megoldottam egy kis visszavágással a dolgot, amíg nem jutok el újra olyan helyre, ahol be tudok majd szerezni extra nagy edényt neki.
Felbuzdulva a sikeres leander akción, szinte az összes szobanövényt átültettem, némelyiket megmetszettem, szétszedtem. Mindegyiket lemostam az udvaron a locsolócsőben felmelegedett vízzel, amitől szépek lettek. Már tavasszal lemostam egyszer őket, de ez az újabb tisztítás is jól jött nekik. Volt vagy tizenöt növény. Mire mindnek cserepet kerestem, némelyiket szétszedtem, megmetszettem, mindet lemostam, hát bevallom kicsit lefáradtam. Mindet behurcolni már csak a csúcsa volt a dolognak.
Közben folyamatosan szivattyúztam a pincéből a vizet. Pontosabban nem folyamatosan, mert már nem áll a víz, csak időnként újra felgyűlik. Egy hordó van beásva a pince aljába, belemélyesztve a földbe teljesen, hogy ez gyűjtse össze a talajvizet. Amikor ez meggyűlt, akkor kiszivattyúztam. Ezt megcsináltam legalább tízszer.

Lassan megszűnik a "medencénk"

Délelőtt leszűrtem és üvegekbe tettem a kész bodzaszörpöt. Zsuzsi nagyon lelkesen issza is. Nem számoltam mennyi üveggel lett, mert több méret is volt, és így nem mond semmit a dolog. Mivel 15 liter vízből csináltam, így lett bőséggel. Üvegek összeszedése, mosása, szűrés, üvegezés, mosogatás. Közben az ebéd készítése, így csak késő délelőtt tudtunk kimenni.
Nagyon meleg volt és rettenetes szél is fújt, de a lányok jól elfoglalták magunkat, én pedig szinkronban végeztem az ebédhez szükséges utolsó mozzanatokat - krumplipucolás, salátát szedni, mosni - és folytattam a szivattyúzást. A szivattyúra már figyelni kellet, nehogy elfogyjon a víz, és leégjen a motor. De ez a veszély nem fenyegetett, mert másfél órán keresztül tudtam csinálni, és délutánra is maradt egy órányi adag. Ekkor abbahagytam, hogy majd Balázs megcsinálja készre, én nehogy kárt tegyek a gépezetben. Már szinte teljes a siker. Egy-egy pocsolya van, de a nagy rész már csak sár. Folyamatosan szellőztetjük majd, és akkor remélhetőleg ki is fog száradni idővel.
Délután aztán volt egy rettenetes zivatar, de jeget nem kaptunk hál' Istennek. Szóval lesz utánpótlás a "medencénkbe", ezért oda kell figyelnünk rá fokozottan.

Szivattyúzunk

A szüleitől kapott búvárszivattyúval Balázs megkezdte a szivattyúzást a pincéből, amint hazaértünk. Már délután, kora este érkeztünk, így nem tudta az összes vizet kiszivattyúzni, bár csinálta vagy két órán keresztül. Több összeszerelt csővel elvezettük a vizet az udvar elejébe és itt nyugodtan mehetett a növényekre, amik örültek is neki egy ilyen tikkasztó nap után. Bár rengeteg eső esett, a felszín hamar kiszárad itt a homokon. Hiába áll a talajvíz a pincében, a felszín porzik. A virágok meg ugye nem gyökereznek olyan mélyen.

Pünkösd Vasárnap

Mivel Zsófi már nem volt lázas, úgy döntöttünk, hogy mégis elmegyünk Balázs szüleihez születésnapi köszöntésre, Pünkösdre, látogatásra, vendégeskedésre.
Ebédre érkeztünk. Délutáni alvás, és egy röpke zápor után a kertben csatangoltak a lányok A mi sík viszonyainkhoz képest érdekesség nekik a hegyi terep. Többször fel kellett menni velük e kert végébe, amely nem kis emelkedő. A kert végéből rá lehet látni a falura, mivel az egy völgyben helyezkedik el. A nagyszülők háza a völgyben van, de a kert már a dombra fut ki. Nagyon élvezték a lányok. A nagyszülők már kevésbé, mert nem nagyon bírták a tempót. Főleg úgy, hogy Zsotya ölben cipeltette fel magát. Szalonnasütés következett a fekete fellegektől fenyegetve, amely végül szerencsésen elkerült minket. Üldögélés, beszélgetés.
Ennyi program után, és a jó levegő hatására a lányok pillanatok alatt elaludtak.
/A képek a mi kertünkből valók. Az íráshoz nem, de Pünkösdhöz illenek, így egybe raktam őket./

Medence a pincében

Egész délelőtti sütés-főzés után, végre délután kijutottam a kertbe és végre sikerült rendbe tennem a szeder környékét a nagy esők után. Meglepően kevés gaz volt benne, elég jól haladtam. Délelőtt Balázs lenyírta a füvet az udvaron és a kapu előtt, hogy legyen rendben Pünkösdre.

Végre a lányok is ki tudtak jönni és élvezték a jó levegőt. Találtunk érett epreket, így csemegézhettek is. Zsófi már hetek óta lesi, hogy érnek-e, ehhez képest nem lelkesült fel annyira, mint Zsuzska.

Balázs, mint jó gazda felment a padlásra megnézni, hogy mi a helyzet a viharok, eső után. Hál’ Istennek itt nem talált semmi problémát. Aztán sor került a pincére is, amely a garázs alatt található. A szüleinél rendszeres, hogy feljön a pincébe csapadékosabb időjárás esetén a talajvíz, így gondolta Ő is megnézi a miénket. Szomorúan és némi döbbenettel észlelte, hogy a pincénkben áll a víz. Nálunk is feljött a talajvíz a sok esőnek köszönhetően, és mivel nem használjuk a pincét, eddig nem vettük észre. Csak a szivattyú van benne, amellyel a locsoláshoz nyerjük a vizet a kútból. Akkor szoktunk lemenni, ha fel kell tölteni a szivattyút, mert elfut belőle a víz. Egyébként egyikünket sem vonz a sötét, nyirkos hely. Nincsen búvárszivattyúnk, így vödörrel kezdtük kimeregetni, de ez elég szélmalomharcnak bizonyult. Apósom felajánlotta, hogy van egy felesleges búvárszivattyúja, így beláttuk, hogy míg azt munkába nem állítjuk, nem igazán tudunk mit kezdeni a vízzel. Próbáltam Balázst nyugtatni, hogy örüljön, hiszen lett egy saját medencénk, de nem hevült fel a dologtól.

Zűrös, rohanós péntek

Délelőtt: Hivatalos ügyek intézése. Sietés az orvoshoz a kicsivel, hogy a három napos ünnep előtt még lássa, mert sehogy sem akar kilábalni ebből a vírusos nyavalyából. Elengedni a papát haza, aki vigyázott délelőtt a lányokra, vigyázva, hogy mindent elküldjek, amit akartam anyának. Bekeverni a bodzaszörpöt, abból a bodzából, amit a papa hozott a tiszadobi szigetből. Persze, a lányok segítségével sokkal könnyebb volt.

Elkéstünk az ebéddel, és így az alvással is.

Délután: Míg a lányok alszanak, gyorsan elpalántáztam tíz tő fehér karalábét. A nagymamám szokta elvetni a palántához a magokat, és nagyon finom, egyáltalán nem fásodó karalábé lesz belőle. Nagyon szeretem belőle a főzeléket egy kis petrezselyemlevéllel. Rohantam, hogy a sövényvágóval megigazítsam  a gyöngyvessző bokrot a kapunál. Mivel még volt időm nekiestem a három rakéta borókánknak. Rettenetes állapotban vannak. Szerintem tetvesek és hernyókat is találtam rajtik. Egyáltalán nem szeretem a formára nyírt tujákat, borókákat stb., de ezt kimondottan meg kell nyírni ahhoz, hogy ne betegedjen meg. A beárnyékolástól lesz beteg, és mivel nagyon dúsan nő, beárnyékolja saját magát. Csak alul sikerült levágnom, addig, amíg felértem. A vége felé vettem észre a hernyókat és akkor már zavart, hogy hullik rám a nyesedék. Nem volt kedvem tovább csinálni. A hernyókat kimondottan nem bírom. Felkeltek a lányok – Zsotya kicsit nyűgösen, de nem volt láza – így indulhattunk az új óvodába a családi napra. A hétfőn betelefonáltam, akkor még nem bíztak a jó időben, mára azonban lefújták, hogy nehogy sárban kelljen dagonyáznunk. Mivel nem telefonáltam délelőtt, ezt ott tudtuk meg, de semmi probléma, majd jövünk a jövő héten. A lányokat, és magunkat is kárpótoltuk egy kis fagyival. Itt szerencsésen összefutottam egy rég látott főiskolai csoporttársammal. Beszélgettünk egy kicsit. Jó volt.

Az egész heti, napi rohanás azért volt, mert Balázs szüleihez mentünk volna szombaton, de estére Zsotya belázasodott, így maradunk. Csak egy újabb vírus, ahogy a doktor nénink is mondta, de egész héten vacakolunk vele.

A nagy esők után a veteményesben

Nem gondoltam, hogy tudok bármit is tenni a kertben ennyi eső után, csak egy körbenézést terveztem, de olyan jó idő lett, hogy végül gondoltam feltöltöm a krumplit. A sok eső hatására rengeteget nőtt, meg amúgy is valami nagy lombú fajta, de nagyon jó krumpli. Úgy emlékszem, Laura a neve. Egészen mostanáig kitartott, még most is van egy kicsi. Sima felületű, finom ízű. Már látszanak a virágkezdemények. A vizes földdel nem haladtam olyan gyorsan, de azért készen lettem, csak fárasztóbb volt.
Mivel a lányok még mindig nyugodtan aludtak, így jöhetett a kukorica, zeller. paprika, paradicsom, uborka, sütőtök. Nem is a gazokkal van a gond, bár azok is nyomulnak rendesen, hanem a föld teljesen le van döngölve a rengeteg esőtől. Persze vizes is még, össze van tapadva a homokos talaj. A saláta és a sárgarépa után még egy kis beszélgetés is belefért a szomszéd nénivel, és a lányok még mindig aludtak. Így a petrezselyemmel és a kerítés mentével is készen lettem. A hagymát már akkor fejeztem be, amikor a férjem itthon volt és vigyázott a lányokra. Erre a rohamtempóra azért volt szükség, mert tudtam, hogy a többi napokon már nem lesz rá időm, és mire hozzájutok már a rengeteg gazzal is meg kell küzdenem.

Ma reggel...

Ma reggel végre kisütött a Nap.

Most virítanak

Úgy tudom a kertészetből, hogy Kányabangita, de nem hoz majd termést. Nem írom ide a latin nevet mert nem vagyok benne biztos, de nem is ez a lényeg. Pont erre látok a konyha ablakából. Nagyon tetszik.

A szüleim kertjéből származó iszalag. Ez is tudományos név nélkül.

Ez a sásliliom az előttünk lakók hagyatéka. Korán virít és nagyon hosszan. Szeretem a világító sárga színét.

Virít a vörös cserszömörce (Cotinus coggygria 'Royal Purple') is.

Esik, esik, esik...

Még a hétfőhöz tartozik, hogy mivel úgy déltől nem esett az eső, kimentem körbejárni, hogy mi a helyzet az udvaron, a kertben. Persze a dudva is nő rendesen a sok esőnek köszönhetően. A virágoskertben tettem egy apró fordulatot. Csak innen-onnan kikapkodtam a nagyra nőtt példányokat. Lemetszettem a kapunál elvirágzott gyöngyvessző (Spiraea spp.) bokrot, mert így a nagy vizes időben elég kellemetlen mellette közlekedni. Meg akarom rendesen metszeni gombócra, de nincs itt a sövényvágó, majd, ha papától elhozom. A rakéta borókát is megtépázta a szél, lehúzza lombját, ágait a sok víz, arra is ráférne a nyírás. Kiszedtem néhány, három éve nem virító nárcisz hagymát. Most hagyom megszáradni, aztán majd ősszel elültetem egy komposzttal felturbózott helyre. A nagymamámtól kapott hóvirág és tulipán hagymákat is száraz helyre raktam, hogy nehogy megrohadjanak ebben az időben.

Egyáltalán nem vagyunk az eső után. Ma hajnalban is arra ébredtem, hogy szakad az eső, és azóta is esik rendületlenül. Azt olvasom, hogy mezőgazdasági szakemberek szerint, még ennyi májusi eső is aranyat ér. Viszont egy másik helyen arról olvasok, hogy a folyamatos eső és a hideg hatására újra nagy veszélybe kerülnek az év madarai, a fecskék. A repülő rovarok ilyenkor nem repülnek, és ugye a fecskék ezzel táplálkoznak, ezzel etetnék a fiókákat. Megint kevesebben lehetnek, pedig hozzánk már idén sem jöttek vissza, és máshol is keveset lehet látni sajnos belőlük. No és persze az emberek is elég elszomorító helyzetben vannak egyes vidékeken.

Eső után az udvaron

Tobzódnak a növények az udvaron is. Most rózsaszínben.

Tarka levelű rózsalonc

Rózsa

Csillagfürt

Viráglonc (Kolkwitzia amabilis)

Bazsarózsa (Peonia lactiflora) még bimbóban

Pünkösdi szegfű (Dianthus gratianopolitanus)

Gólyaorr (Geranium macrorrhizum)