Szeretnék egy igazi vadregényes kertet. Olyan igazit, ami tele van meglepetésekkel, rengeteg szépséggel. Ez így túl általános, de olyan kertre vágyom, ahol sok fa van, amelyek alatt sok szép cserje, azok alatt minden évszakban örömet szerző virágok nyílnak.2006 decemberében költöztünk ide. A rá következő tavaszon megszületett második kislányunk, így azon az éven nem túl sokat lendítettem a kerten. Mióta anyai teendőim engedik, igyekszem egyre több időt tölteni portánk szépítésével, hogy abban mindannyian örömünket leljük. Hiszem, hogy a gyerekeket már korán meg kell ismertetni azzal, amit mi értékesnek tartunk, mert így belenőnek azokba az értékekbe, amelyek nekünk is fontosak. Említhetném itt a könyv, az olvasás szeretetét, első helyen a hitbéli dolgokat vagy éppen a kertészkedést, mint örömforrást, alkotó tevékenységet.
Én mindig a gyerekekkel együtt tevékenykedem, mert még kicsik és körülöttem kell lenniük és fordítva. Tehát van kicsi gereblye, vödör, lombseprű és minden, amire szükségük lehet. Megbeszéljük, hogy mi a neve egy-egy növénynek, együtt ültetjük el őket, együtt locsolunk, gyomlálunk. Mindent mindig csak addig, amíg kedvük van hozzá. Semmi nem kényszer és így élvezik, játéknak tekintik az egészet.
Ma egy olyan kertbe látogattunk el, amely nagyon hasonló ahhoz, amilyet én is szeretnék létrehozni.
Miután Zsuzsit elhoztuk az óvodából, meglátogattuk hármasban Jutka nénit, aki egy gyönyörű kertészetet vezet, itt, a falunkban. Amikor ideköltöztünk sokszor elmentem egy tábla mellett, mely a mellettünk levő utcában egy dísznövénykertészetre hívta fel a figyelmet. Kellett némi idő, míg eljutottunk a Hajzer Kertészetbe, de azóta visszajáró vendégek vagyunk és, hogy Zsuzsi szavaival éljek, annyira szeretjük Jutka nénit, mintha a legkedvesebb rokonunk lenne. Számos növényünk származik a kertészetéből és a növények mellé mindig hasznos tanácsokat is kapunk az ültetésre vonatkozóan, illetve a helyes gondozást illetőleg.
Ma főleg azért látogattuk meg, mert a lányok már ki voltak éhezve egy kis barangolásra a kertjében. Található itt két halastó teknősökkel, aranyhalakkal, szép vízinövényekkel. Jutka néni megengedi a gyerekeknek, hogy etessék a teknősöket a nekik való eleséggel, illetve, hogy konzervkukoricát adjanak a halaknak. A kukorica mindig úgy van kiporciózva, hogy bőséggel jut a lányoknak is. Zsófi ma reklamált is, hogy kéri a kukorica adagját. Hát ennek még nem volt itt az ideje, mivel a zord tavasz miatt a halak még alszanak a jég alatt. Azért megnéztük a nyuszikat, galambokat, cicákat és megismerkedtünk Jutka néni új kutyusával is.
A lányok mellett én is kielégíthettem kíváncsiságomat, mert én meg a sok gyönyörű növényt szeretem a kertben. Mint egy jó kertészetben, itt is mindig van valami látnivaló. Most a hóvirágokban (Galanthus nivalis) és a téltemetőben (Eranthis hyemalis) gyönyörködhettünk. Sajnos azt hiszem, hogy az én téltemetőm magát temette el, mert ha egy utcával odébb így pompázik, akkor már nálam is kellene. Ez egy kicsit elszomorít, de annak örültem, hogy végre láthattam milyen is a növény valójában. Már korábban kértem Jutka nénit, hogy szóljon, ha virít a kikeleti bangitája (Viburnum bodnantense), mert az valami pompás látvány. A bokor csupa illatos, rózsaszín fürtökkel van tele. Ez a látvány a komor tél után tavaly úgy hatott rám, hogy mindenütt ezt a növényt kerestem. A végén lett is két bokrom, amelyikből az egyik már fog is virítani idén, legalábbis úgy mutatja magát. Szóval Jutka néni gyönyörű nagy bokra már tele van megduzzadt bimbókkal, de még nincs itt a bemutató ideje. Gondolom ez is a zord időjárásnak köszönhető. Nem probléma, legalább lesz ürügyünk, hogy a jövő héten is meglátogassuk Jutka nénit és az ő gyönyörű kertjét. Már csak azért is, mert akkorra már várható, hogy a kökörcsinek (Pulsatilla pratensis) is megmutatják magukat, azokból pedig szeretnék telepíteni néhányat a kertünkbe.
Ma sem jöttünk haza üres kézzel. A lányok egy-egy sárga kankalint (Primula) kaptak ajándékba. És rögtön beigazolódik amit már előbb írtam., hiszen amikor hazaértünk, Zsófi már mondta is az apjának, hogy a növény, amit kapott a kankalin. Egyszer hallotta és megjegyezte. Amikor elültetjük, akkor is el fogjuk mondani a nevét, és így három évesen már eggyel több növény nevét fogja ismerni.
Ma be kellett mennem egy barkácsáruházba, hogy vegyek a kinti, illetve a benti madarainknak (zebrapintyek, Zeller és Csillagfény) eleséget. Hát ebben az áruházban rámköszönt egy kúszó hortenzia (Hydrangea anomala ssp. petiolaris) és azt mondta, hogy haza szeretne velem jönni. Annyira gyönyörű, életerős példány, sőt ketten vannak egy edényben, hogy nem tudtam nemet mondani neki. Bár tudom, hogy csempét csempeboltból, növényt kertészetből kell venni, mégis remélem, hogy örömömet fogom lelni benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése