Déli fekvésű virágoskert

Tegnap kicsit vacakolt a számítógép, ezért nem tudtam írni, de ma pótolom, a tegnapi dátum alatt.

Nagyon szép idő volt, így nekiveselkedtem a rengeteg feladatnak. Először átrostáltam két furik földet a legrégebbi komposztról. Az egyiket elterítettem az előző nap létrehozott rózsaágyásban. A többit szétszórtam a nap folyamán, ahová szükség volt rá az átültetések során. Aztán kiszedtem a nagyobbik levendula (Lavandula angustifolia) bokrot, és alapos metszés után beültettem a rózsaágyás közepébe. Így minden rózsáról tudja zavarni a levéltetveket. Remélem jó lesz az együttműködésük. A másik kisebb, kompaktabb levendulát (Lavandula angustifolia) a járda mellé ültettem, hogy érezhessük az illatát, ha elmegyünk mellette. Hogy legyen helye, ki kellett szednem három tő krizantémot, amelyeket nagymamámtól kaptam. Ez a hely nem volt jó nekik, mert túl rossz itt a föld minősége és felperzselődött a levelük, bár szépen virított a bordó, magasabb fajta. A fehér, alacsony, pingponglabda fejű, rögtön átköltözött a szomszédos ágyásba. Remélem, rendbejön. A bordó, magas várt egy kicsit, hogy elfoglalhassa új helyét. A levendulának jó lesz a felszabadult hely, mert ő megbirkózik mostohább körülményekkel is. Összetakarítottunk a munkálatok után Zsófival, és már itt is volt az ebéd ideje és mennem kellett Zsuzsiért az óvodába.

A gyerekek délutáni alvása után megint kimentem, először csak én, aztán csatlakoztak a gyerekek is.

Most a nappali ablaka alatti, déli fekvésű ágyásnak rugaszkodtam neki. Először az ősz óta benövő füvet szedtem ki az ágyás széléről. Egy kicsit alaposabban nekiestem, így megnagyobbítottam az egész ágyást. Így nem nő be olyan hamar a fű a növényekhez, és lesz hely az egynyári melegkedvelő virágoknak és persze ide jöhetnek majd az új évelő szerzemények is. Innen is kiszedtem két tő sárga, alacsony növésű krizantémot. Az egyiket átültettem egy kicsit odébb, a másikat sajnos ki kellett dobnom, mert tele volt szőve fűvel, a tő így nem volt szép. Régen nem tettem volna ilyet, de már ennek a krizantémnak is legalább három esélyt adtam, és rá kellett jönnöm, hogy a füvet nem tudom kiszedni és a növény is szenved és ronda is füvesen. Ebből az ágyásból kerültek ki a levendulák, így a felszabadult helyre beültettem a két tő bordó krizantémot.
Szintén a fűbenövés miatt kellett már egyszer átültetnem a gyönyörű szőnyeget létrehozó, rózsaszín árlevelű lángvirágomat (Phlox subulata spp.). Ez a növény is itt volt már a kertben amikor ide költöztünk, de szinte felnyomta heggyé a benövő fű. Nagyon ronda volt, így kiszedtem. Nagy részét kidobtam, a tisztának tűnőt átültettem egy másik, szintén napos helyre. Gyönyörű is volt, hamar nagy szigetté fejlődött, de valószínű, hogy maradt közte fű, amely rövid idő alatt rettenetessé tette. Most újra kiszedtem, és csak töredékét, mindössze négy pici, szigorúan átellenőrzött tövet ültettem vissza. Ebben az ágyásban található egy nagy tő zöld levelű, „hagyományos” tűzeső (Heuchera sanguinea). Annyira szereti a helyét, hogy rövid idő alatt nagyra nőtt, így le tudtam választani róla három új tövet és az eredeti is megmaradt, amelyet körbeszórtam egy kis komposzttal, hogy megerősödhessen, megfiatalodhasson. Egyébként minden átültetett növényt elláttam komposzttal. Elültettem még egy tő száratlan kankalint (Primula vurgalis) azok közül, amiket a lányok Jutka nénitől kaptak.

Nem volt más hátra, mint összetakarítani a kiszedett füvet, gazt és elvinni a komposztra, hogy újabb értékes anyag képződhessen belőle.

Mire elpakoltunk, már hűvösödött és este lett. Ez egy termékeny nap volt, sokra haladtam. Jó volt elfáradni, és elfáradtam rendesen.