2010. október 15., péntek

Lekvár, betakarítás, vadcitrom.

 Hajnalban kifőztem a lekvárt a szilvából. Öt kicsi üveggel lett, meg a kimaradt kóstoló. Hagytam ki bőven, hogy a lányok is kóstolhassák. Zsuzsinak nagyon ízlett kenyérre kenve. Kár lett volna veszni hagyni ezt a finomságot.

Már volt nálunk talajmenti fagy, ez látszik a sütőtök levelén és a paprikán is. Eddig hagytam a sütőtököt, de már nincs értelme. Szépen leszedtem a sárga, félig sárga példányokat és behordtam az udvarra, A teljesen zöldeket a kertben hagytam egy kupacban. Jó lesz a lányoknak töklámpásnak. Az indát elvittem a komposztra és kiszedtem minden már nem szükséges növénymaradványt. Paprikatő, babtő, gazok, lehullott levelek. Három furiknyi nyersanyagot vittem a komposztra.
Kiszedtem a karalábét, zellert és mehettek a garázsba. A letakarítás után, már csak a petrezselyem és a sárgarépa maradt a kertben. Ezeket hagyom még. Remélem nem esőben, vagy nagyon hidegben kell felszednem majd őket, de itt jobb helyük van, amíg ilyen szép az idő, és nincs komolyabb fagy.

A bátyám elvitte a neki szánt vadcitromokat. Tizenhárom tövet szedtünk ki. Sövényt akar belőle, a kerítésük mentére. Hatalmas tüskéi vannak, így remélhetőleg távol tartja majd a szomszédja kutyáit.
Én csak egy tövet hagytam magamnak. Egy szép, erős példányt. Remélem megmarad! A vadcitrom virágának nagyon finom illata van, de a tüskéi elég félelmetesek. Valami félreeső helyet fogok keresni neki tavasszal, ahol azért fog érvényesülni. Most marad a helyén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése