Most a télre való készülődéshez hozzá tartozik az érett komposzt feldolgozása is nálunk. Már erre a munkára is régen készülök. Igazából a nyár elején ki szerettem volna szórni az egyik kupacot, de nőtt rajra egy tő cukkini, amely ellátott minket bőségesen cukkinivel, így adtam időt neki őszig.
Napokkal ez előtt letakarítottam a komposzt környékét, így sütötte egy kicsit a nap, áztatta az eső. Ma szép időnek ígérkezett, így a két éves, kisebbik kupacot elkezdtem átrostálni. Átrostálom, hogy a nagyobb, még el nem bomlott darabokat, ne vigyem el a virágoskertbe, és mert tele van a komposzt hatalmas cserebogár-pajorokkal. A rostára egyszerre három lapát komposztot tettem, amiben legalább egy, de inkább kettő pajor mindig volt. A végén tizenkét furiknyi komposztot sikerült kiszórnom. Átrostálni, kiszórni elég fárasztó volt, de a kertnek meg se kottyan ez a mennyiség. Ahogy munkám engedi, a másik, nagyobb kupacot is igyekszem apránként feldolgozni, mert nagy szüksége van rá a növényeknek. Fák, bokrok tövére került ebből az adagból a két ház közé, illetve a nappali ablaka alatti részhez.
Már korábban írtam, hogy szeretnék fehér szellőrózsát. Betértem ma egy nagyobb kertészetbe, ahol csak rózsaszínt találtam. Bementem hát egy kisebbe, ahol viszont, csak a gumóit árulták. Vettem azért, mert viszonylag jó árban volt, aztán majd meglátom lesz-e belőle valami. Szintén vettem három tő csarabot. Mindegyiknek más a lombszíne. Rózsaszín és fehér a virága. Anyát is meglepem egy kúszó fajdbogyóval, mert megtetszett neki az enyém és ennek is nagyon jó ára volt.
Kisebb, nem magamutogató kertészetekben jobb vásárolni, mert jobbak az árak és emberi kapcsolatokat is lehet építeni. Megkérdezik, hogy hol hagytam a gyerekeimet, megtudhatom, hogy mi a helyzet az eladónő szinté óvodás gyerekével és még hasonlók. Ezek lehet untatnak és zavarnak néhány rohanó, emberi kapcsolatokra nem vágyó embert, de én ezektől érzem magam itthon, ahol lakom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése