Nagy munka sok segítséggel

Papa reggel hatkor telefonált, hogy mit szólnék hozzá, ha ma hozna segítséget és átültetnénk a földiepret. Már korábban kértem, hogy amikor alkalmas neki, hozzon egy adag trágyát, hogy új földieper-ültetvényt tudjak létrehozni.
Nagyon örültem a felvetésnek, mert akkor nem nekem kell felásni és betrágyázni az új részt. Rám csak az ültetés marad.
Ma a szedret akartam leszedni, így igyekeztem, hogy mire megérkeznek a Papáék végezzek vele. Három kis üveg dzsem lett. Most a szedret szilvával egészítettem ki, hogy kicsit nagyobb mennyiség legyen. Ha már a kertben voltam, megtéptem ismét a zellert, leszedtem a babot, uborkát.
Kora délelőtt meg is érkeztek és Csabi rögtön nekilátott a munkának. Mi sem tétlenkedtünk a Papával, mert addig kiszedtük az új dugványokat, illetve én kigazoltam a régi eperágyást. A veteményesben is volt bőven gaz. Ezt is igyekeztem rendbe tenni. Amikor Csabi elkészült, közös erővel elkezdtük az ültetést. Papa kimérte a sorokat, vágta a tövek helyét. Csabi hordta a vizet. Én ültettem.

Mivel még maradt trágya, így az új kerítés mentén letisztítottunk egy sávot, amit Csabi felásott és beszórta trágyával. Ide virágokat szeretnék ültetni.

Míg Csabi ásott a kerítés mentén, én a régi földiepres ágyást szedtem rendbe. Sajnos eddig nem voltam valami drasztikus, pedig a földieper akkor szép, ha kordában tartjuk. Most két sort alakítottam ki, a köztes részről kikapáltam az összes tövet.

Délután, amikor már Papáék elmentek, a lányok aludtak, elkezdtem átültetni az íriszeimet. Egy ideiglenes helyen voltak eddig, ami kiderült, hogy a könyvek szerint nem éppen ideális nekik, viszont nekem itt is szépen virítottak. A garázs tetejéről lefolyó víz kifolyásánál voltak. Az írisznek napos, száraz helyre van szükségük, így most az új, kerítés menti virágágyásba ültettem őket. A szétszedés után nyolcvanegy tövet ültettem el.

Került még ide hagyományos, narancssárga virágú sásliliom és pálmaliliom is. Ezeket is a csatornakifolyótól ültettem ide. Ezek sem éppen a sok csapadékot kedvelik.

Ültettem még a maradék helyre nárcisz hagymákat. Hetvenig számoltam, aztán már nem.

A felszabadult helyen már szabadon nőhet a nád. A tövéről került ki a rengeteg írisz, sásliliom, pálmaliliom.

Nem gondoltam, hogy ma ekkora munkát fogok véghezvinni. Persze egyedül nem ment volna. Nagyon köszönöm Papának, hogy segített benne. És persze Csabinak is.

Végre kezdem magaménak érezni a kertet. Ahogy alakítom, egyre inkább az enyém, már semmi köze az előző lakókhoz.