Óvodai kirándulás Tiszadobra 2010.09.29.

Zsuzsi az első napokban bevitte fotóalbumát az óvodába, amelyben kedvenceinek fényképeit tartja. Kacér, Foltos, a macskák. Az óvónéniknek nagyon tetszettek a képek. Zsuzska persze mesélt Tiszadobról, hogy ott még van tehén, boci, kacsa, kutya stb. A mai világban nem sok gyereknek van lehetősége ennyi állatot ismerni közelről. Az óvónénik feltették a kérdést, hogy nem jöhetnének-e el Tiszadobra egy kis őszi kirándulásra. A válasz természetesen igen volt rögtön a Papa és a Mama részéről. Az óvónénik buszt szereztek, időpontot egyeztettünk és ma megtörtént a kirándulás. Mindenki nagyon jól érezte magát. Papa bemutatta néhány szóban a gazdaságot, mondott néhány szót minden állatról, a gondozásukról, hogy hogyan hasznosítjuk őket, mi célt szolgálnak. A gyerekek simogatták a nyuszikat, a kutyákat. Megnézték közelről a tehenet, a bocit, a lovakat, a disznókat, a kacsákat, a tyúkokat, a szomszéd libáit, a galambokat. Aztán pogácsát és gyümölcsöt ettek a nagy cseresznyefa alatt. Végezetül énekeltek, verset mondtak a Mamának és a Papának, akik nagyon meghatódtak. Jó élmény volt. Örülök, hogy eljöttek hozzánk a gyerekek, nagy örömet szereztek a szüleimnek.

Tűztövis

Két tűztövis bokor van az udvaron. Egy narancssárga és egy citromsárga termésű. Idén a citromsárgán egyetlen termés sincs, míg a narancssárga szépen díszlik.

Kerti madárbirs

Sárga kőris

Addig gyönyörködtem benne, míg szinte már alig tudok róla szép képet készíteni. Gyönyörű az őszi színe, de nagyon kevés ideig lehet csodálni. Egyik napról a másikra lehullajtja lombját.

Folytontermő földieper

Még a múlt héten kaptam egy kedves ismerősünktől folytontermő földiepret. A takarítás miatt és az időnként elromló időjárás miatt eddig nem foglalkoztam vele, de most már nem halogathattam tovább. A lányokat letettem az oviban és kivonultam a kertbe. Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy hová ültessem, mivel most hoztunk létre egy nagy tábla földieper ültetvényt, ezért, hogy húzzam az időt kitakarítottam a komposzt környékét. Paradicsom, cukkini nőtt rajta, de már vége van mindegyiknek, legalábbis én úgy döntöttem.
Az eredeti tervem mellett maradtam és a régi hagyományos földieperből - nem a friss telepítés, hanem a három éves - kivágtam egy sort, és a helyére ültettem huszonnégy tő folytontermő földiepret. Némelyiken virág, némelyiken apró, zöld földieprek voltak. Felástam a régi szamóca helyét, kikapáltam az ültetőgödröt. Aljára műtrágya, erre agy jó marék komposzt, belocsolás, talajfertőtlenítés és jöhetett a palánta.
Bár az idő napos volt és enyhe is, a rettenetes szél miatt úgy döntöttem, hogy nem folytatom tovább a kertben, így mára ennyi volt.

Öhön villanyélen

Ma Tiszadobra mentünk a lányokkal. Balázsnak Fehérgyarmaton szakmai elfoglaltsága volt, így csak hárman mentünk. A Mama Bocskaiban volt, így a Papával voltunk.
Az idő nagyon szép volt amikor elindultunk, viszont egyre komorodott, ahogy közeledtünk Tiszadob felé. Végül meggondolta magát, és nem eredt el az eső, nyugodtan lehettünk odakint.
Papa azt mondta, hogy az ebéddel ne foglalkozzak, majd főz egy öhönt az udvaron és kész. Rengeteg dolga volt, váratlan feladatai is adódtak, de végül neki tudtunk kezdeni a főzésnek. A Papa nagyon találékony ez most is megmutatkozott, mert eltűnt az összes szolgavasa, így egy vasvilla nyelén fűzte meg nekünk az öhönt.

Itt a maradványok láthatók és a villa nyele, amin az ebéd főtt.

Dühöngött is miatta végig, de az eredmény a lényeg, nagyon jól laktunk és jól is éreztük magunkat. A lányok annyit mondták a Papának, hogy milyen finomat főzött, hogy már Ő is elfelejtette lassan a nehézségeket és tudott kicsit lazítani.
Ebéd után szedett Papa kukoricát, amit a lányokkal meg is pucoltak. Nagyon finom desszert lett belőle főve.

Délután elmentünk Dédihez. Lovakat, disznókat, kacsákat bámultak a lányok. Beszélgettünk Dédivel. Olyan szép meleg, napos idő lett, hogy nagyon örültem, hogy kitaláltuk és megvalósítottuk ezt a mai napot. Eredetileg a takarítás nyugis befejezését terveztem erre a napra, de ez azért sokkal jobb volt. A takarítás is meglett a kis korai felkeléssel és lett egy jó, családi élményekkel teli napunk is. A Papa sem volt legalább egyedül a Mama nélkül.

Őszi nagytakarítás

Most a lakásban. Négy napig tartott. Szerdán kezdtem és még szombaton hajnalban is felkeltem, hogy időben befejezhessem.

Szerda: Először a lányok szobája és a háló között cseréltünk ki szekrényeket. Szobacsere miatt még a lányoknál maradt a mi három ajtós nagy, dög szekrényünk. Attól féltünk, hogy szétesik, ha megmozdítjuk és jól el is nyelte a rengeteg játékot. Az esztétikai érzékem viszont nem tűrhette tovább, hogy a hálóban két matricával összeragasztgatott szekrényt nézzek tovább. Nekiveselkedtünk és sikerült. A szekrény nem esett szét. Viszont a rengeteg játékot egyenként át kellett szálalnom, mivel már nem volt annyi hely és nincs is kedvem, soha nem használt műanyag vackokat őrizgetni. A lányok megkaptak egy nagyobb könyves polcot is, így egy helyen elférnek a könyveik.
A lányok óvodában voltak, így nyugodtan haladtam, de a vége mégis átcsúszott akkorra, amikor már itthon voltak. De készen lettem.

Csütörtök: Zsuzsi nagyon köhög, így itthon maradt, de Zsotya ment oviba. A háló és lányok szobájának takarítása volt ma soron. Délután pedig fogorvos Zsuzsival.

Péntek:  Nappali, konyha, előszoba, WC. A fürdőre már nem maradt időm, így az másnapra maradt.

Szombat: Felkeltem korán, hogy készen lehessek, mire a lányok felébrednek. A fürdővel és a két terasszal be is végeztem. Végre!!!

Készen lettem. A kezem kicsit tönkrement a rengeteg szeres víztől, de az illat teljesen más a lakásban és nagy teher ment le rólam, de biztosan öregszem, mert nem viselt meg annyira, mint az előző években. Magunkért csinálom, magunknak. Lassan, szépen sorban minden készen lett.

Őszi kavalkád az oviban

Ma aludtak először a lányok az oviban. Igazából nem aludtak az izgalomtól. Délután rendezvény volt, ezért maradtak ott.
Mi szülők fél négyre érkeztünk és a lányokkal elindultunk csoportról csoportra, hogy mindenütt teljesítsünk mókás feladatokat. Hat csoport van. Minden csoportnál feladatokkal vártak az óvónénik. Ügyességi és szellemi feladatokkal. Képet kellett összerakni, korongokból szőlőfürtöt kirakni, zsákba futás, dióterelés seprűvel, dió egyensúlyozás kanálban, gesztenye hordás talicskával stb. A nyakukban egy biléta lógott, amire minden állomáson kaptak egy pecsétet, ha teljesítették a feladatot. Amikor megvolt a hat pecsét, ajándékot kaptak. Szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos füzetet, színes papírból kivágott kukacos körtét.
Minden csoportnál őszi gyümölcsökből lehetett falatozni. A lányok ettek is mindenütt, nem szégyenlősködtek, felszabadultan viselkedtek.
Zsotya felől nem voltak kétségeim, Ő nagyon nyitott mindenre. Nagy öröm volt viszont, hogy Zsuzska is megcsinált minden feladatot - volt amit többször is - nyugodtan vett a gyümölcsökből, élvezte az egészet.
Ebben az óvodában külön udvarrészek vannak az egyes csoportoknak. Minden csoport a saját részén játszik. Mindenütt más játék van. Zsotya nagyon élvezte, hogy most mindenhová be lehet menni, minden játékot ki lehet próbálni.
Jól éreztük magunkat. A lányok is és mi is.

Kaspók és kockásliliom

Bementem a helyi, nagy kertészeti árudába, mert kaspókat kellett vennem. Néhány benti növény a teraszon volt egész nyáron, mint egy szanatóriumban. Páfrány és Ficus Benjamina. Olyan a nevük, mintha mesehősök lennének. Meggyógyultak. Átültettem őket és most szépen felöltözve az új kaspójukban, beköltöztek a házba. A páfránnyal kapcsolatban nincsenek illúzióim, szerintem ki fog múlni nálam. A fűtött szobát nem nagyon csípi. Ez van.

Ha már az árudában voltam, hát körülnéztem egy kicsit a virághagymák között. És elcsábultam. A csábító a Kockásliliom (Fritillaria Meleagris). Március, áprilisban fog virítani remélhetőleg és 25 cm magas lesz a piktogram szerint. Félárnyékba, árnyékba kell ültetnem.

Kúszó fajdbogyó

Mindenütt azt olvasom, hogy a bogyói ehetőek, de még nem mertem megkóstolni őket. Inkább a kertben élő madarakat biztatnám rá, de tavaly is tele volt bogyóval és akkor sem ettek róla. Mindenesetre szép dísze a kertnek.

Varjúháj és cserjés hortenzia

Sásliliom másodszor

Ez az első sásliliom, ami tavasszal virítani kezd és most megajándékozott pár őszi virággal is. Nagyon kellemes meglepetés a gyönyörű, világító sárga színével.

Nem bírtam magammal

És vettem még virághagymákat. Az egyik a Császárkorona (Fritillaria Persica 'Adiyaman') egy fajtája. 80-90 cm magas lesz és április-májusban nyílik majd. A kép szerint szinte fekete vagy barna virágai lesznek. Elég érdekesnek tűnik. A másik is Császárkorona (Fritillaria Uva-vulpis). 25-30 cm magas és március- április hónapban nyílik. Ennek is barnás kicsi harangjai vannak a peremükön sárga csíkkal.

Tavaszi hagymások

Már korábban beszereztem egy nagy kertészeti árudában tavaszi virágok hagymáit. Mivel sikerült kicsit átkapirgálni, letisztítani a virágoskertek nagy részét, így elültethettem a hagymákat is.

A következőket szereztem be és ültettem el: Őszi kikerics (Colchicum Giant), Császárkorona (Fritallaria Imperialis 'Rubra'), Csokros tulipán (Tulipa Multiflowered "Heppy Family'), Téltemető (Eranthis Cilicica 'Winter Aconite'), Nárcisz (Narcissus Double 'White Lion'), Nárcisz (Narcissi Botanical 'Tete a Tete).

Kicsi átalakítás a nappali ablakai alatt

Kicsit átalakítottam a déli fekvésű, a nappali ablaka előtt lévő cserjés, virágos részt. A közepét a sárga levelű hólyagvessző uralta. Teljesen elnyomta a fügét és az angol kékszakállat az egyik oldalon, és a korallberkenyét a másik oldalon.

A füge teljesen visszafagyott a télen, ezért szinte tövig vissza kellett vágni. Már gyönyörű nagyra nőtt és tele van terméssel, de nem hiszem, hogy be fogja érlelni őket. Az sem tett jót neki, hogy a szomszédja így elnyomta.

Az angol kékszakáll is féloldalas lett, de gyönyörű. Élénk színfolt az őszi kertben. és a méhek nagyon szeretik.

A másik oldalon pedig a korallberkenye nem tudott érvényesülni. Most kicsit szabadabban nőhet, remélem jót tesz majd neki.

  Kicsit kopár, csupasz lett a helyzet, de így levegősebb, szabadabb lett a hely. Az ősz nap jobban át tuja melegíteni, sütni. Hiszen itt meleg és fényigényes növényeket helyeztem el. A beárnyékolás nem nagyon használt nekik, de nem mertem drasztikus lenni. Pedig annak kell lennem.

A cserjék alját beültettem tavaszi hagymásokkal. Hóvirág, tulipán, téltemető és nárcisz hagymák kerültek a földbe.

Som

Délelőtt találkoztunk a templomban Jutka nénivel. Kérdezte, hogy mikor megyek már a somot leszedni, mert most már nagyon jó állapotban van.
Tényleg beszéltünk róla, de én már el is felejtettem. Mondtam, hogy a héten leghamarabb szerdán érek rá. Neki mindegy, akkor is mehetek, amikor nincsen otthon, csak szedjem le, hogy ne vesszen kárba. A lányok persze kiakadtak, amikor megtudták, hogy nélkülük akarok menni, így inkább délután átmentünk és míg Ők Jutka nénivel beszélgettek, a kerttel barátkoztak, addig én leszedtem a somot. Eredetileg úgy volt, hogy lekvárt főzők belőle, de annyira ízlik nyersen, hogy sajnáltam rengeteg cukorral elrontani. Betettem a fagyasztóba négy csomagocskába és majd elővesszük, amikor kedvünk szottyan rá.
Jutka nénitől ismét három csokor virággal tértünk haza. Cínia, dáli, őszirózsa volt most.

Borongós, kedvetlen ősz

Az utolsó időpontban végeztünk a kerttel, mert azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal esik az eső.
Szerdán ovi után elmentünk Dobra, hogy megnézzük Bogit az új pónit. Eredetileg Boninak hívták, Papa átkeresztelte Boginak, Zsuzska pedig Boglárkának hívja. Nagyon szép, de nincsen képem róla, mert elfelejtettem fényképezőgépet vinni, amiért persze Zsuzsi rendesen le is tolt.

Már megfázva, nyűgösen jöttünk haza. A lányok csütörtök, péntek nem is mentek oviba. Folyik az orruk, Zsuzsi nagyon köhög. Orvoshoz nem megyünk, majd csak ha nem akar múlni, de úgy tűnik már múlik, mert sokkal jobban vannak. Több vitamin, fájdalomcsillapító, pihenés. Az orvos is csak ezt javasolná.
Néha begyújtok a cserépkályhába, ha hűvösebb van. Nagyon ősz van. Én szeretem az őszt. Szerintem, mióta nem az iskola kezdetét jelenti, azóta a kedvenc hónapom, de inkább a naposabb, kellemesen meleg változata. Ez az esős, hideg - már nem is hűvös - változat nem tetszik annyira.

Őszi gyümölcseink egy része

A körte,

a szilva még nem érett, de nagyon szép. Reméljük mire megérik is ilyen szép, egészséges marad.

A málna folyamatosan érik és mivel a lányok nem tartanak rá igényt, én folyamatosan eszem.

Még a naspolya sem érik természetesen, de szépen mutatja magát.

Őszi nagytakarítás a virágoskertben 2. és a kertben

Míg a lányok aludtak, végeztem a virágoskerttel. Megint tele lett a biokuka, így majd szidhatnak minket hétfőn a kukások.
Balázs mára azt tervezte, hogy a kertben nyírja a füvet, így naki is látott. Amíg rótta köreit, én a kerítés mentén haladtam körbe és téptem ki a gazokat, amiket nem tud lenyírni. Gondoltam, most csináljuk meg alaposan, hogy télre rendbe legyen. Már igyekszünk mindent úgy alakítani, hogy minél kevesebb maradjon a hideg időkre. A kert végébe ültetett akácokat kicsit felnyírtam, hogy könnyebben lehessen alattuk nyírni a füvet. Ezek a virágoskertben keltek maguktól - gondolom a madarak pottyantották el - és ide ültettük őket, hogy igazi nyírségi portánk legyen. Ott az akác elengedhetetlen.

Mici és Cicamica fürkészi a szomszéd gazos kertjét

A végeredmény a szép, rendezett kert lett. Már kevésbé nő a fű, mivel nincsen olyan meleg. A gazok sem nőnek olyan rohamosan, így reméljük, már csak utógondozgatnunk kell majd. Persze lesz még nyírás - főleg, ha ennyit esik -, de már nem olyan gyakran, mint a nyáron.

Kellemes délelőtt

Délelőtt szerettem volna befejezni a virágoskert rendbetételét, de kellemesebb - bár kertészkedni is nagyon szeretek főleg, ha ilyen szép idő van - időtöltésem akadt. Meglátogatott Jutka néni és egy nagyon jót beszélgettünk.
Ő nem egy olyan ember, aki könnyen megy a másik emberhez látogatóba, de mindenkit nagyon szívesen lát magánál. Ismerek egy másik ilyen embert is... Nagyon örülök, amikor rászánja magát, hogy meglátogasson minket. Nagy örömet szokott vele szerezni, mint most is. Beszélgettünk, kávézgattunk. Aztán rohantam a lányokért.

Őszi nagytakarítás a virágoskertben 1.

Délután Balázs az udvaron nyírta a füvet. Mi a lányokkal végre elültettük azokat a növényeket, amiket Jutka nénitől hoztunk még pénteken. Kövirózsa, ibolya, szellőrózsa, apró termetű díszhagyma, medvetalp, kökörcsin - ezeknek kellet helyet keresnem.
Zsuzsi eredetileg egy külön kertet szeretett volna. Mondtam neki, hogy erre most nincsen energiám, hogy egy teljesen új területről letakarítsam a füvet, felássam, komposzttal beszórjam és ültessünk. Amiket felajánlottam, mint lehetséges saját bejáratú kerteket, nem tetszettek neki. Így maradt az, hogy beültettük a már meglévő virágoskertbe őket, viszonylag különállóan némelyiket, beolvasztva többeket. Ha már amúgy is kertészkedtem, hát elkezdtem kitakarítani a virágoskerteket. Visszavágtam az elszáradt liliomszárakat, egyebeket, az elvirított egynyáriakat kidobtam, rengeteg gazt kiszedtem. Későn kezdtem el a munkát és az ültetés sok időt elvett, így csak egy kevés résszel lettem kész. De elkezdtem és nálam ez a lényeg, mert akkor már könnyen folytatom. Majd holnap.

Óvoda

A lányok már nagyon várták és végre el is tudtuk kezdeni: beindult az óvoda.
Óvodaváltásra kényszerültünk Zsuzsival, de most egy nagyon barátságos, nyugodt, megbízható helyre kerültek a gyerekek. Ugyanabba a csoportba járnak. Vegyes csoport, ami nagyon tetszik nekik. Mocorgó nyuszi a csoport neve. Zsuzsi a kiskacsa, Zsotya a katica jelet választotta. Zsuzsi az előzmények miatt némi fenntartással, Zsotya már rettenetesen várta a mai napot.
Az előző helyre, minden reggel szorongva indultunk, ide röpülnek a lányok. Zsuzsi is!!!

Homoktövis, bodza

Délután a lányokkal folytattuk a kert őszi takarítását. Az idén ültetett gyümölcsfák tövéről kikapáltam a gazt, a szeder szélét is kiigazítottam. Ismét lett egy újabb adag gazunk. A komposztálóba nem szeretném tenni, mert akkor csak a gyommagokat fogom a komposzttal jövőre szétszórni. Egy nagy kupacba gyűjtjük most, aztán majd később meglátjuk.
Elültettük közös erővel a tegnap kapott homoktöviseket és a bodzát. Mivel a homoktövisnek nagy tüskéi vannak, így a kert végében kapnak helyet. A homoktövis három év alatt fodrul termőre. Most még igen picinek tűnnek, mivel alaposan vissza is metszettem őket, de nem rohanunk sehová és így jobban meg tudnak erősödni.

A bodzát is ide ültetem, mert itt nőhet nyugodtan, nem zavar senkit.

Gyógyító hatású növények Jutka nénitől

Gyönyörű késő délutánt töltöttünk Jutka néninél. Megérkezésünkkor még dolgozott, tehát a kertben volt. A lányok lerohanták és növényeket válogattak maguknak. Kövirózsát, medvetalpat, ibolyát, kökörcsint, apró növésű díszhagymát. Én is kértem és kaptam homoktövist és szellőrózsát.
A homoktövisnek kicsit utána olvasgattam az utóbbi időben és nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Jutka néni is megerősítette, hogy nagyon jó hatással bír ez a növény. Egy fiú és két lány növényt hoztam. Egy fiúhoz egyébként négy lányt lehet ültetni, ennyit bír beporozni. Kaptam még egy bodzát is. Ezzel végkép biztosította Jutka néni, hogy a kertben egy "reform" gyümölcsös részt hozzak létre. A bodzát főleg a virága miatt szeretném ültetni, hogy a bodzaszörphöz saját bokrunk legyen. De már készítettem bodzalekvárt is - ami köhögés ellen hatásos -, tehát a bogyókat is fogom tudni hasznosítani.
Sokáig beszélgettünk, kaptunk gyönyörű vágott virágokat a szobába, konyhába. Fagyival, krémessel vendégelt meg minket Jutka néni, amivel nagy örömet szerzett mindhármunknak. Ismét jól éreztük magunkat.

Nagy munka sok segítséggel

Papa reggel hatkor telefonált, hogy mit szólnék hozzá, ha ma hozna segítséget és átültetnénk a földiepret. Már korábban kértem, hogy amikor alkalmas neki, hozzon egy adag trágyát, hogy új földieper-ültetvényt tudjak létrehozni.
Nagyon örültem a felvetésnek, mert akkor nem nekem kell felásni és betrágyázni az új részt. Rám csak az ültetés marad.
Ma a szedret akartam leszedni, így igyekeztem, hogy mire megérkeznek a Papáék végezzek vele. Három kis üveg dzsem lett. Most a szedret szilvával egészítettem ki, hogy kicsit nagyobb mennyiség legyen. Ha már a kertben voltam, megtéptem ismét a zellert, leszedtem a babot, uborkát.
Kora délelőtt meg is érkeztek és Csabi rögtön nekilátott a munkának. Mi sem tétlenkedtünk a Papával, mert addig kiszedtük az új dugványokat, illetve én kigazoltam a régi eperágyást. A veteményesben is volt bőven gaz. Ezt is igyekeztem rendbe tenni. Amikor Csabi elkészült, közös erővel elkezdtük az ültetést. Papa kimérte a sorokat, vágta a tövek helyét. Csabi hordta a vizet. Én ültettem.

Mivel még maradt trágya, így az új kerítés mentén letisztítottunk egy sávot, amit Csabi felásott és beszórta trágyával. Ide virágokat szeretnék ültetni.

Míg Csabi ásott a kerítés mentén, én a régi földiepres ágyást szedtem rendbe. Sajnos eddig nem voltam valami drasztikus, pedig a földieper akkor szép, ha kordában tartjuk. Most két sort alakítottam ki, a köztes részről kikapáltam az összes tövet.

Délután, amikor már Papáék elmentek, a lányok aludtak, elkezdtem átültetni az íriszeimet. Egy ideiglenes helyen voltak eddig, ami kiderült, hogy a könyvek szerint nem éppen ideális nekik, viszont nekem itt is szépen virítottak. A garázs tetejéről lefolyó víz kifolyásánál voltak. Az írisznek napos, száraz helyre van szükségük, így most az új, kerítés menti virágágyásba ültettem őket. A szétszedés után nyolcvanegy tövet ültettem el.

Került még ide hagyományos, narancssárga virágú sásliliom és pálmaliliom is. Ezeket is a csatornakifolyótól ültettem ide. Ezek sem éppen a sok csapadékot kedvelik.

Ültettem még a maradék helyre nárcisz hagymákat. Hetvenig számoltam, aztán már nem.

A felszabadult helyen már szabadon nőhet a nád. A tövéről került ki a rengeteg írisz, sásliliom, pálmaliliom.

Nem gondoltam, hogy ma ekkora munkát fogok véghezvinni. Persze egyedül nem ment volna. Nagyon köszönöm Papának, hogy segített benne. És persze Csabinak is.

Végre kezdem magaménak érezni a kertet. Ahogy alakítom, egyre inkább az enyém, már semmi köze az előző lakókhoz.

Az óvoda tolódik, viszont be kellett tüzelnem

A reggel nagy izgalomban telt. A lányok nagyon be vannak fűtve az óvoda kezdésétől. Szépen elkészültük és beviharzottunk az óvodába, ahol kiderült, hogy a felújítás során még nem készült el a lányok terme, így összevonták a csoportjukat egy másik csoporttal, ahol most rengeteg gyerek szorong egy teremben. Tehát, ha lehetséges, meg tudjuk oldani, akkor még a héten ne jöjjenek a lányok. Zsuzsi láttam triton örül - kifelé menet be is vallotta -, Zsófi pedig elkezdte a sírást, de hamar eljöttünk és mivel játszóterezést helyeztem kilátásba, ezzel ki is békült.
Ügyintézést iktattam be, míg a lányok az óvodában lettek volna - óvodai jelek beszerzése, késélezés, fényképek kiváltása, gyógynövénybolt, papírbolt -, így most Őket húzgálva kellett a dolgokat megoldani. Amikor az egyik üzletben voltunk, szépen elkezdett szakadni az eső. Persze messze parkoltunk, így alaposan eláztunk és lemaradtunk a játszóterezésről is. Összefagytunk és a lányok percenként mondták, hogy mennyire fáznak, így a Mamával úgy döntöttünk, hogy begyújtok a cserépkályhába. Ez jó ötlet volt, mert az eső kitartóan esett, a szobában pedig barátságos meleg lett, így sokkal jobb lett a hangulatunk is.

Búcsú a nyártól és Csillagtól

A lányok nagyon szerették volna, így elhatároztuk, hogy elmegyünk Tiszadobra még az óvoda beindulta előtt. Egész éjszaka szakadt az eső és reggel már nekem nem nagyon volt kedvem elindulni, de a lányokat nem lehet becsapni. Végül Dobon már nem esett az eső, így jó napunk kerekedett. Én anyának segítettem a konyhában, a lányok pedig a Papával járták szokásos köreiket.
Óriási alvás után, én is elmentem a Dédihez, aztán viszonylag korán indultunk haza. Még elbúcsúztunk Csillagtól. Papa elcseréli egy másik pónira, mert sok volt a rovásán - fejbe rúgta a Papát, fellökte Zsuzsit -, és a Papa nem mer vele kísérletezni, hiszen direkt a gyerekek mellé hozta. Nem bízik benne, hogy valaha is megszelídül és a gyerekek nyugodtan lehetnek vele.

Most a Mamát is hoztuk magunkkal, mert szükségünk van rá, hogy felvarrja a lányok óvodai jeleit a törölközőkre, tornazsákokra.